Quo vadis, U-Pb geokronológia?

Az U-Pb geokronológia klasszikus alkalmazása a cirkon kristályok nagy hőmérsékleten – jellemzően olvadékból – történő kristályosodásának korolása. A módszer alkalmazása jelentős fejlődésen esett át az analitikai módszerek folyamatos finomításával: jobb térbeli felbontás érhető el és egyidejűleg olyan geokémiai paraméterek is meghatározhatók pontmérés vagy térképezés során, mint a ritkaföldfémek koncentrációja vagy a cirkon Li-, Hf vagy O izotóparányai.

Azonban az utóbbi évtizedben a nagy hőmérsékletű folyamatok mellett már kisebb hőmérsékleten zajló diagenetikus és metamorf folyamatok korolása is lehetségessé vált. Metamorf kőzettanban időben hosszan elnyúló események datálása a feladat, így az in situ U-Pb mérések az ásványok stabilitásának, nyomelemtartalmának vizsgálatával és szövetük elemzésével egészülnek ki. Az így U-Pb korolt és modellezett zónás apatit, rutil vagy titanit segítségével megérthetővé válnak a középső kéregben történő metamorf folyamatok idő- és hőmérsékletbeli viszonyai és fejlődése.

A kéreg sekélyebb részein, ahol kisebb a hőmérséklet és a folyamatok is rövidebb idő alatt játszódnak le, az ásványok nem egyensúlyi körülmények között növekednek. Ezen kis hőmérsékletű rendszerekben eddig elég szegényesek voltak a korolási lehetőségek, pedig számos fontos geológiai folyamat ebben a tartományban játszódik le. Az U-Pb módszer érzékenységének fejlődésével van már lehetőség olyan nem konvencionális ásványok korolására is, mint a karbonátok, opál, goethit, hematit, anatáz vagy a Mn-hidroxidok. Így olyan folyamatok időbeliségére is fény deríthető, ami korábban elképzelhetetlen volt hidrotermás, ércképződési környezetekben, aktív vetők mentén, szinszediment és diagenetikus folyamatok során, sőt már lehetőségünk van a felszíni mállás során a leszivárgó és áramló meteorikus vizek vagy felszínfejlődés korolására is az U-Pb módszer segítségével.

Dunkl István 1983-ban végzett geológusként az ELTE-n. Doktori kutatását a Miskolci Egyetemen végezte, ahol 1991-ben védte meg doktori téziseit a hasadvány-nyom (fission track) módszer alkalmazásáról geokronológiai kérdések megválaszolásához. 1994 óta Németországban dolgozik. 1994 és 2003 között a Tübingeni Egyetem kutatója volt, ahol az Alpok kiemelkedését és alpi-eredetű üledékek eredetét kutatta. 2003 óta a Göttingeni Egyetem kutatója és a kis hőmérsékletű geokronológiai laboratórium vezetője, amely élen jár a hasadvány-nyom vizsgálatok és a He geokronológia területén.

A Szabó Csaba által alapított és vezetett Litoszféra Fluidum Kutató Laboratórium 1998-as alapítása óta több, mint száz nemzetközi publikáció, több mint 50 TDK és OTDK nyertes és helyezett dolgozat születésének helye. A Laborban ténykedő hallgatók és kutatók tág spektrumon vizsgálják a litoszférát és a vele kölcsönható fluidumokat, legyen szó fluidum- és olvadékzárványokról, az alsókéreg és a felsőköpeny geokémiájáról, CO2 felszín alatti tározásáról, vagy olyan környezet- és urbángeokémiai kutatásokról, mint az egykori iparvidékek szennyeződéseinek környezetgeokémiai becslése, vagy a radon eredete és koncentrációja a természetben és az épített környezetben. A Litoszféra Fluidum Kutató Laboratórium a 2019. tavaszi szemeszterétől kezdődően minden hónap elején hétfő délutánonként előadássorozatot szervez, amelynek keretében a kutatócsoport egykori hallgatói (mára már elismert kutatók) mutatják be kutatási eredményeiket a hallgatóknak, valamit a kutatótársaiknak.

Az előadás nyelve angol, a Zoom platformon lesz meghallgatható.

Regisztráció (kötelező!)