Rémálmok nyomában

Az emberek mintegy öt százaléka szenved hetente legalább egyszer rémálmoktól. A nehéz éjszakák a nappali hangulatot is befolyásolják, az elalvástól való félelemhez vezetnek, de akár öngyilkosságra is késztethetnek. Bár az éjszakai szorongás klinikai pszichológiai jelentősége kiemelkedő, az alváskutatáson belül kifejezetten elhanyagoltnak számít ez a terület.

„Keveset tudunk ma még arról, mi zajlik le az agyban a nyomasztó álomélmények során.

Fontos lenne objektíven megragadható tünetet, szakszóval biomarkert találnunk,

amely diagnosztizálhatóvá teszi a rémálmodókat, és biztonsággal megkülönbözteti őket a más alvászavarokban érintettektől” – mondja az ELTE PPK Alváslaboratóriumának vezetője, Simor Péter. 

A NeuroImage című szakfolyóirat 2019-ben publikált egy cikket, amelyben egy genfi kutatócsoport 11 rémálmokkal küzdő személy és 11 jó alvó EEG-adatait vetette össze. A svájci kutatócsoport összefüggést talált az alvás REM fázisában a szívritmus megváltozása által kiváltott agyi aktivitásban (HEP) a rémálmodók és a nyugodtan alvók között. Azt is kimutatták, hogy a rémálmodóknál mért magasabb HEP értékek a depresszióra utaló mutatókkal is korrelálnak a rémálmodók csoportjában, míg a kontroll személyeknél ez az összefüggés nem áll fenn. A szerzők ebből arra következtettek, hogy az alvás REM fázisában mérhető HEP mint biomarker használható lehet az érzelemszabályozás és az alvászavar patológiájában.

"A svájci kutatócsoport munkahipotézise biztatónak tűnt, hiszen a szívritmus alakulását az agyunk folyamatosan, még álmunkban is monitorozza, és a szívverés változására adott agyi elektromos válasz az EEG-hullámok rögzítésével könnyen mérhető is. Ezzel a módszerrel vizsgálható például az intenzív sporttevékenység vagy az erős érzelmek hatása az agyban. Hétköznapi tapasztalatunk, hogy megváltozik a szívritmusunk, amikor a saját szívverésünkre összpontosítunk, mondjuk az orvosi rendelőben vérnyomásmérés előtt, vagy épp jógagyakorlatok végzése során" – magyarázza Simor Péter, aki régóta tanulmányozza a máig rejtélyes REM-alvás szakaszait, és legutóbb éppen azt írta le a Sleep folyóiratban kutatótársaival, hogy az agykéreg miként dolgozza fel a szívritmust a REM két szakaszában. 

Az ELTE Alváslaborjában kíváncsiak voltak, vajon egy nagyobb minta is ugyanezt az eredményt hozza-e. „Két hazai alváslabor,

a BME és a PPK adatbázisai összesen 40 rémálmodó és 40 kontroll személy szükséges adatait tartalmazzák,

így az eredeti cikk alapját képező, mindössze 11–11 fős mintához képest jelentősen nagyobb populáción tudtuk elvégezni az elemzést” – meséli Bogdány Tamás PhD-hallgató, az eredményekről beszámoló cikk első szerzője.

A kutatók úgy találták, hogy nem mutatható ki összefüggés a szívritmus változása által kiváltott agyi potenciál és a nyomasztó álomélmények megjelenése között, így továbbra is nyitott kérdés, milyen idegtudományi magyarázata lehet annak, hogy a gyakori rémálmodók mintegy „elcsúsznak” az elmélyülő, nyugodt alvás és az éberségfokozódás közötti skálán, és sokszor riadnak föl nyomasztó álombeli élmények hatására.

A sikertelen replikáció tudományos jelentőségét mutatja, hogy az ezzel kapcsolatos cikket ugyanaz a folyóirat hozta le, mint amelyikben az eredeti tanulmány is megjelent. Bogdány Tamás, Pandelis Perakakis, Bódizs Róbert és Simor Péter cikke a NeuroImage: Clinical lapjain olvasható.

Forrás: ELTE PPK