„Részese lehettem a magyar dialektológia korszerűsítésének”

2019.03.27.
„Részese lehettem a magyar dialektológia korszerűsítésének”
Az ELTE-n készült a pályára, és hű is maradt az egyetemhez mindmáig. Mint ahogy ma is lejár szülőfalujába gyűjteni, ahol annak idején dialektológiai kutatásait kezdte. Kiss Jenővel, a BTK Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszék professor emeritusával Széchenyi-díja kapcsán a nyelvi változatokról, a nyelv változásáról és a nyelvész változó feladatairól beszélgettünk.

A rábaközi Mihályiból származik, első tudományos publikációihoz is a község életéből vette az alapanyagot. Milyen élmények vezették ahhoz, hogy a magyarországi nyelvjárásokkal kezdjen el foglalkozni?
Falun felnőtt gyermekként anyanyelvem egyik táji változatát is elsajátítottam (a rábaközi Mihályiét), így kettősnyelvű vagyok (= anyanyelvem két változatát beszélem, a köznyelven kívül egy nyelvjárást is). Hogy ez nyelvészeti szempontból ajándék is lehet, azt nyelvésztanáraim tudatosították bennem. Idővel pedig – anyanyelvjárásom kutatása során – sokszorosan megtapasztalhattam ezt.

 Első etimológiám megírását is anyanyelvjárási szavaknak köszönhetem.

A hazai nyelvjárással való foglalkozásom érzelmi kötődésemmel is összefügg. Az otthoni szavak felidézik bennem messze ringó gyermekkorom világát.

Hogyan egészültek ki dialektológiai vizsgálódásai a szociolingvisztikai kutatásokkal?
Szinte törvényszerű volt a két tudományág összekapcsolódása életemben. A nyelvhasználat területi (dialektusok) és társadalmi (szociolektusok) tagolódása ugyanis részben összefüggnek egymással. A szociolingvisztikában való elmélyedésem tette lehetővé a hazai dialektológiai tematikai és módszerbeli korszerűsítéséhez való hozzájárulásomat.

A nyelvhasználat híven tükrözi a közösséget érő változásokat, napjainkban gyors, gyökeres változások zajlanak. Mennyire tud a kutatás lépést tartani ezzel a változással?
A kutatás a nyelvészetben lényegében mindig csak követi a mindenkori jelent. (A nyelvtudomány tudományos prognózisokra nem vállalkozik, ismerve a nyelv természetét s a társadalmi közeg előre megjósolhatatlan változásait.) A maradéktalan jelenkövetés azért sem lehetséges, mert a rendkívül változatos és sokféleképpen rétegzett nyelvhasználat leírása olyan sok kutatót és infrastrukturális hátteret kívánna, amit a leggazdagabb közösségek sem engedhetnek meg maguknak. Ennek ellenére a nyelvészet vonatkozó eredményei igencsak tiszteletre méltóak, nálunk is.

Milyennek látja a magyarság viszonyát anyanyelvéhez? Mi jellemzi ma nyelvi viselkedésünket?
Nemcsak azért, mert a magyar nyelvet korlátozás nélkül csak az anyaországban lehet használni, a Kárpát-medencei magyar kisebbségek körében nem, nem beszélve a diaszpóra-magyarságról,

a magyarság oly sokrétű nyelvközösség, amilyennek egy modern, 21. századi nyelvközösségnek „illik” lennie:

társadalmi rétegzettségének, tagjai iskolázottsága különböző fokozatainak, nyelvtudásának, foglalkozásának, lakóhelyének, élettapasztalatainak, életkorának stb. megfelelően eltérő lehet az anyanyelvhez való viszonya. Ez természetes módon következik az anyanyelvközösség tagoltságából, sokszínűségéből. Ami nyelvi viselkedésünket jellemzi: ez persze nem a nyelvtől, hanem a beszélőtől, a beszélő anyanyelvi tudatosságának fokától, kulturáltsága mértékétől s hasonlóktól függ. A föntebb említett nagyfokú társadalmi változatosság folyományaként a magyar anyanyelvűek nyelvi viselkedése is változatos. Egyesek stílusa például bánt másokat. Sokan gondolják úgy, hogy romlik a magyar nyelv. Pedig nem romlik (a szó eredeti értelmében), hanem a beszélők egy része használja úgy, hogy anyanyelvtársai egy részéből kritikát vált ki. Kisebbségi körülmények között előfordulhat, hogy az anyanyelv használati beszűkülése miatt veszít funkcionális teljesítőképességéből, de ez nem romlás, hanem pragmatikai és strukturális térvesztés.

Kezdeményezője és egyik alapítója volt az ELTE Számítógépes Dialektológiai Központjának, felszólalt a határon túli dialektikai kutatások folytatása mellett. Van-e olyan téma most, amelynek kibontását fontosnak tartja?
Változatlanul fontos mindkettő. Mivel a nyelvjárások visszaszorulóban vannak, a gyűjtés fontosságához nem férhet kétség.

Ha nem gyűjtjük fel ma, amit ma még felgyűjthetünk, akkor holnap már csak a temetőkbe mehetünk ki,

arra emlékezve, hogy akik ott friss sírokban nyugszanak, mennyi mindent magukkal vittek, amit megmenthettünk volna.

Mi jelentette eddigi pályáján a legnagyobb kihívást?
A Geolingvisztikai Kutatócsoport létrehozása, működtetése és a feladatok teljesítése.

És mit tart a legnagyobb szakmai eredményének?
Hogy részese lehettem a magyar dialektológia korszerűsítésének és hogy a szociolingvisztika egyetemi oktatásának az ELTE magyar szakán való meggyökereztetésében is szerepet játszhattam.

A nyelvi változás kutatójának mi okoz ma dilemmát? Ön milyen feladatok előtt áll?
A nyelvi változások okai hálózatának a felderítése, koherens rendszerének megállapítása. Porzig a nyelv csodájáról beszélt (Das Wunder der Sprache), s e csodának egyik tényezője éppen a nyelvi változás. S bár régóta tanulmányozza nemzedékek sora, még mindig vannak fehér foltok, kérdőjelek. Vonzó, izgalmas kutatási feladat. Ezen dolgozom én is – egyebek mellett.