Robotokkal az inkluzív pedagógiáért

2021.07.06.
Robotokkal az inkluzív pedagógiáért
A speciális nevelési igényű (SNI) gyermekek kifejezetten fogékonyak a robotika segítségével végzett fejlesztő oktatásra. A négy országon és hét szervezeten átívelő RiIDE Robotics projekt részleteiről az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar oktatóival, Mohai Katalin gyógypedagógus-pszichológussal, Kálózi-Szabó Csilla pszichológussal és Miksztai-Réthey Brigitta informatikatanárral beszélgettünk.

Miről szól a Ride Robotics projekt?
MRB:
A program a való élet probléma-szituációit és azok megoldási módszereit képezi le: tervezés, csoportmunka, priorizálás, szociális készségek. Mintha egy projektmenedzsment tananyag gyermekeknek írt, egyszerű változata lenne. A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében elsősorban a figyelemzavarra, a hiperaktivitásra, az olvasási zavarra, illetve a magasan funkcionáló autizmus spektrumzavarra fókuszáltunk.

Amikor megjelent az Erasmus+ kiírás, akkor egyértelmű volt, hogy pályázunk. A projektre egy négy országot és hét szervezetet felölelő konzorcium jött létre az Abacusan Stúdió vezetésével, illetve az ELTE BGGyK mellett a Bolzanói Egyetem és az Interonline Cooperacion 2001 (az Artec spanyolországi partnere) részvételével. A tesztelésbe négy iskolát vontunk be, kettőt Magyarországról, egyet Romániából és egyet Olaszországból.


Miksztai-Réthey Brigitta egyetemi tanársegéd, az ELTE BGGyK Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet oktatója

A hivatalosan „Atipikus és tipikus gyermekek robotika oktatással segített inkluzív fejlesztése” című projektben Artec robotokat használunk. Ez a rendszer hasonlít a LEGO-hoz, azzal a különbséggel, hogy itt az építőelemeknek nincs alja és teteje, bármilyen irányban elforgatva beépíthetők. Ez a termék így nagyobb szabadságot ad és jól fejleszti az érintett gyermekeknél a téri-vizuális és logikai képességeket.

MK: A projektben összesen tíz tananyag, tíz modul készül el. Minden résztvevő ország a saját kultúrájából hozhatott egy irodalmi történetet, így került a projektbe például az Öt kenyér című román népmese, a magyar kultúrkincsből pedig a Pál utcai fiúk néhány jelenete. Az összetett fejlesztés azzal kezdődik, hogy a gyermekek a szöveg alapján vezetett segítséggel megrendezik a saját kiselőadásukat. Ezt azután egy poszteren, videóban vagy prezentációban dolgozzák fel, a program így nem csupán a digitális készségeket fejleszti, de arra is lehetőséget ad, hogy megosszák egymással saját produkcióikat, így egymástól is tanulhatnak vagy átvehetnek ötleteket, megismerik egymás kultúráját.

MRB: Olyan csoportmunkára épülő modulokat dolgoztunk ki, amelyekkel az érintett gyermekek különböző készségei fejleszthetők. A robotikában is több szintre bontottuk a feladatokat, kezdve a kizárólag mechanikai építést tartalmazó feladatoktól egészen azokig, amelyekben összetett, akár részleges mesterséges intelligenciát is alkalmazó robotokat kell megépíteni.

KSzCs: A gyermekeknek az irodalmi művek egy-egy jelenetét kell mintegy színpadra vinniük, például megépíteni a helyszínt gyufásdobozokból. A fejlesztő gyakorlatokba aztán fokozatosan épülnek be a robotika elemei, a vége felé pedig eljutunk oda, hogy a gyerekek a saját képességeikhez mérten különböző fejlettségű robotokat építenek.

MRB: A Pál utcai fiúk golyózós jelenetében a legegyszerűbb szinten mindössze egy rámpát kell építeniük, amiről a golyók legurulhatnak. Magasabb szinten már golyókilövő pisztolyt kell összerakni, vagy egy olyan robotot, amelyik „einstandolja” a golyót, ha az elég közel kerül hozzá.

MK: A következő nagy terület a szociális készségek fejlesztése, ahol a csoportmunka során le kell osztani a szerepeket, együtt kell működni. Mivel a gyermekek maguk döntik el, hogy mivel zárják a projektet, önszabályozóvá válik a tanulás, nem érzik úgy, hogy bármi rájuk lenne kényszerítve. A foglalkozások szervesen kapcsolódnak a NAT különböző elemeihez, beépíthetők akár egy irodalomórába, vagy szakkörökön is kiválóan alkalmazhatók. Kiemelt cél az inkluzív szemlélet, a csoportos foglalkozásokon tipikus és atipikus fejlődésű gyermekek együtt vannak jelen, a közös célok, a kooperatív munka lehetővé teszi a valódi inklúziót, vagyis az együttnevelést. A differenciáló módszertanból mind a tipikus fejlődésű, mind az SNI tanulók egyaránt jól profitálnak és az sem utolsó szempont, hogy az atipikus fejlődésű gyermekeket még érzékenyíti is az SNI tanulók problémáira. Ennek hosszútávon kifejezetten pozitív társadalmi hatása van.


Mohai Katalin egyetemi adjunktus, az ELTE BGGyK Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet oktatója

MRB: A projektben részt vevő szegedi iskolában a tesztidőszak alatt kiderült, hogy az atipikus fejlődésű gyermekek gond nélkül részt tudtak venni a tipikus fejlődésűekkel folytatott csoportmunkában. A legtöbb nehézséget pont a tehetséges gyermekek okozták, akik nincsenek hozzászokva, hogy másokkal együttműködésben dolgozzanak. A projektnek köszönhetően így fordult a kocka: ezúttal a tehetséges gyermekek érezhették meg, hogy milyen az, amikor ők lógnak ki a sorból.

Milyen változásokat alapozhat meg ez a projekt az oktatásban?
MK:
A projekt egyfajta digitális oktatási reformot indukál. A XXI. században miért ne lehetne például egy irodalmi szöveg elemzéséhez robotikát alkalmazni? A programban összesen 9 képességterületet jelöltünk ki (téri orientáció, szociális kompetenciák, komputációs gondolkodás, kreativitás, stb.), a pedagógus pedig eldöntheti, hogy saját csoportjában mely képességek fejlesztésére fókuszál.

KSzCs: Ehhez persze a résztvevő pedagógusnak jól kell ismernie a csoportban levő gyerekeket, csak így lehet ezt a programot levezetni. Bizonyos modulok különböző tantárgyakhoz (irodalom, fizika, biológia) kapcsolódnak. Óriási motivációt jelent a gyerekeknek, hogy robotokkal dolgozhatnak, ennek köszönhetően olyanok is elolvassák a hosszabb szövegeket, aki ezt egyébként nem tennék. A mai digitális világban, ahol az olvasás egyre inkább háttérbe szorul, ezekkel

a színes és izgalmas feladatokkal felkelthetjük a gyerekek kíváncsiságát a teljes mű iránt.

MRB: Mindenképpen a gyermekek igényeihez kell igazítani az oktatási módszereket, hiszen ma már két éves koruktól kezdve használnak digitális eszközöket. A pandémiának volt egy pozitív hatása: bedobta a tanárokat a digitális mélyvízbe. A Bárczin a „Bevezetés a digitális technológiák gyógypedagógiai használatába” minden elsőéves hallgató számára kötelező tantárgy, így nálunk évente csaknem 400 leendő gyógypedagógus ismerkedik meg a korszerű módszerekkel. 

Hogyan juthatnak hozzá a szükséges eszközökhöz azok az iskolák, amelyek szívesen csatlakoznának később a programhoz?
MRB:
Az Abacusan Stúdiónak van egy kikölcsönözhető készlete, ezt meghatározott időre oda tudják adni olyan iskoláknak, amelyek szívesen részt vennének a programban, de anyagi vagy más korlátok miatt nem tudják maguk beszerezni a robotokat. Amelyik iskolának megtetszik a projekt és szeretne csatlakozni, az 2022 tavaszán keresse meg a konzorciumot. Addig is érdemes részt venni a stúdió tanártréningjein, ahol maguk a pedagógusok ismerhetik meg a robotika alapjait. Szerencsére ehhez nem kell informatikusnak lenni, a módszertant bármelyik gyógypedagógus elsajátíthatja a tréningek és kézikönyvek segítségével.

Hogyan hatott a projektre a világjárvány?
KSzCs:
Maga a projekt 2019-ben indult és 2022 tavaszán zárul le, ebből két év lett volna a tananyagok előkészítése, és egy év az iskolai tesztidőszak. Az volt a terv, hogy két tananyagot előre kifejlesztünk, azokat kipróbáljuk az iskolákban és a tapasztalatok, visszajelzések alapján hozzuk létre a fennmaradó modulokat. Ebbe a folyamatba szólt bele a pandémia 2020 tavaszán, pont akkor, amikor a szélesebb körű tesztelés kezdődött volna.


Kálózi-Szabó Csilla egyetemi adjunktus, az ELTE BGGyK Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet oktatója

MRB: Az Abacusan is tervezett tavaly nyári táborokat, illetve a Bethesda Gyermekkórházzal közösen lett volna egy tesztidőszak enyhe mozgáskorlátozott, illetve traumát átélt gyerekeknek, de ezeket a pandémia miatt le kellett fújni. Sok olyan traumatizált vagy COVID-fertőzésen átesett gyermek van, akiknél a pandémiás időszak alatt visszaestek a finommotoros képességek, számukra szerettünk volna robotikával támogatott foglalkozásokat és táborokat rendezni.

A részvételen túl mi az ELTE BGGyK szerepe ebben a projektben?
MK:
Az eredmények visszamérése érdekében végzünk egy hatásvizsgálatot, amelynek során bizonyos képességeket tesztelünk a projekt indulása előtt és a zárás után, pszichológiai és pedagógiai tesztekkel. A részt vevő iskolákban a projekt előtt és után is felmérjük a gyermekek képességeit, a kettő összehasonlításából következtethetünk a hatékonyságra.

MRB: A Bárczin tanuló gyógypedagógus hallgatókat is bevontuk a projektbe, például a számítógépes tanulássegítés kapcsán kipróbálhatják ezeket a módszereket. A részt vevő iskolák tanárai számára pedig módszertani segédleteket készítettünk, amelyek szabadon letölthetők a honlapunkról.

Milyen személyes élményeket adott ez a közös munka?
MK:
A gyerekek már előre tudták, hogy robotika szakkörre jönnek, csillogó szemmel kezdtek bele, nagyon lelkesen készültek rá. Az ő világukhoz ez sokkal közelebb áll, mint egy hagyományos tanóra, itt a tanárnak is inkább egyfajta koordinátori, moderátori szerepe van.

MRB: Azt tapasztaltuk, hogy nemcsak az enyhe, hanem

a súlyos fogyatékossággal élő gyermekek számára is hasznosak lehetnek ezek a módszerek.

A munkám során súlyosan fogyatékos gyermekeknek készítettem olyan robotjárművet, ami megállt, ha a gyermek kitette elé a kezét.  A gyógytornász kollégákkal azt figyeltük meg, hogy ennek hatalmas motivációs ereje van: az ilyen robottal végzett gyakorlatok során a gyerek sokkal jobban igyekszik a mozdulatait koordinálni, mint a hagyományos gyógytornán. A súlyosan értelmi sérült gyermekeknél pedig nagy hatékonysággal alkalmazható az egyszerűsített szövegértési modul, amelyben az érintett gyerekeknek ábrákat, képi szimbólumokat használva kell rekonstruálniuk a felolvasott szöveget. A Bárczin egyébként négy hallgatónk részt is vett ilyen gyakorlatokban.

KSzCs: Jó lenne, ha visszatérhetnénk a jelenléti oktatáshoz, robotikával nem lehet távoktatásban foglalkozni. A négy ország képviselőiként egyetlen egyszer sikerült személyesen találkoznunk, utána kizárólag online tudtuk folytatni a közös munkát. Sokat segítene az adminisztráció egyszerűsítése, rugalmasabbá tétele is.