Schmidt Péter (1926–2022)

Schmidt Péter 1926-ban született Mezőberényben. Tanulmányai sorában, szemléletformálásában, társadalmi mobilitás iránti elkötelezettségében meghatározó jelentőségűek voltak a népi kollégiumok, amelyek közül többnek is aktív tagja volt. Summa cum laude jogász diplomáját 1951-ben szerezte meg az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, majd oktatni kezdett az Államjogi (később: Alkotmányjogi) Tanszéken, amelyhez szakmai pályafutása alatt mindvégig rendkívül szorosan kötődött. Kutatóként is folyamatosan aktív volt, hosszú időn keresztül az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében is dolgozott. Kandidátusi értekezését 1956-ban védte meg, egyetemi tanári kinevezését 1976-ban kapta meg. Több ciklusban vezette az ELTE Alkotmányjogi Tanszékét.

Felfogásában az alkotmányjog oktatásában a tételes jog mellett nagy hangsúlyt kell fektetni az alkotmányjogi szemléletmód formálására, az alapvető jogok érvényesülésének kérdésére és az alkotmányjogi területek társadalmi, politológiai összefüggéseire. 1973-ban szerkesztésében jelent az első egyetemi tankönyv, ami a Magyar Alkotmányjog címet viselte (a korábbi, a „közjogra” és az „államjogra” utaló megnevezések után). A Kar népszerű és emberileg mindvégig hiteles oktatója volt, akinek támogatásával rendkívül aktív tudományos diákkör formálódott az Alkotmányjogi Tanszéken.

Kutatóként elsősorban a képviselet és a választójog kérdésével, az állampolgári jogokkal és a demokrácia kérdéskörével foglalkozott – tudományos munkáiban is hidat képezve az alkotmányjog-tudomány és a politikatudomány között. Tanárként, kollégaként, tanszékvezetőként személyes példával képviselte a szakmai alázatot, a másik ember iránti tiszteletet és nyitottságot, a kezdeményezőkészséget a felismert közérdek ügyében.

Az ELTE ÁJK meghatározó egyénisége volt, aki a Kar dékáni tisztségét is betöltötte, 1980–1983 között. Dékáni vezetői időszakában alakult meg a Bibó István Szakkollégium, amelynek megalakításában, támogatásában meghatározó szerepet játszott. 1990-ben az első Alkotmánybíróság tagjává választották, tisztségét 1996-ig töltötte be. A testület tagjaként meghatározó szerepe volt a rendszerváltozás utáni alkotmányos rendszer formálásában, előadó bíróként, markáns párhuzamos indokolásaiban és különvéleményeiben mindvégig következetesen képviselte a közhatalom alkotmányos korlátozásának eszméjét.

A Magyar Alkotmányjogászok Egyesületének alapító tagja, a Magyar Politikatudományi Társaság elnöki tisztségét is betöltötte. Mezőberény díszpolgára, más elismerések mellett a Bibó István-díj és a Magyar Köztársasági Érdemkereszt középkeresztjének birtokosa volt.

Forrás: ELTE ÁJK