Semmit róluk, nélkülük!

2022.02.10.
Semmit róluk, nélkülük!
A Bárczi kutatói nemrég áttekintették az intellektuális képességzavart mutató személyek elfogadását növelő gyakorlatokat. Megállapították: a programok abban az esetben hatásosak, ha az érintettek is részt vesznek a kialakításukban. 

Egyedülálló szakirodalmi összefoglaló jelent meg a Bárczi kutatóinak jóvoltából. Az Atipikus Viselkedés és Kogníció Gyógypedagógiai Intézet munkatársai – Kármán Bianka PhD-hallgató, egyetemi tanársegéd, Szekeres Ágota egyetemi docens és Papp Gabriella habilitált főiskolai tanár – kilenc ország kapcsolódó gyakorlatait vetették össze, hogy megtudják, vajon mi segíti leginkább az intellektuális képességzavart mutató személyek elfogadását.

A Journal of Applied Research in Intellectual Disabilities folyóiratban megjelent tanulmányban a szerzők rövid, jól körülhatárolt intervenciók, célzott programok hatását vizsgálták. Huszonhat nemzetközi tanulmányt vettek górcső alá, amelyek közül tíz az Egyesült Királyságban, négy az Amerikai Egyesült Államokban, három Ausztráliában, kettő Olaszországban, Új-Zélandon és Kínában készült, 1–1 pedig egyiptomi, izraeli és dél-koreai tapasztalatokat összegzett.

Az elemzés során az intervenciók céljait, formáit, célcsoportjait és hatásait is összevetették a szerzők. Az intellektuális képességzavar az értelmi fogyatékosságnak megfeleltethető, párhuzamos fogalom. Az érintett gyermekek legtöbbször korai fejlesztésben részesülnek, fejlődésükre jellemző, hogy az egyes funkciók késve jelennek meg, illetve a fejlődési periódusok kevésbé különülnek el egymástól, a komplex gyógypedagógiai fejlesztés elengedhetetlen számukra.

A Bárczi kutatóinak analízise szerint az érintett személyek elfogadását számos faktor egyidőben befolyásolja. A legfontosabb megállapítás szerint az azonos státuszú, partneri találkozás az intellektuális képességzavarral érintett személyekkel minden esetben növeli a célzott programok hatékonyságát. Ez a tény jól illeszkedik a „semmit rólunk, nélkülünk” elvéhez, így az emberjogi szemlélet mellett tudományos módszerekkel is alátámasztható, hogy

elengedhetetlen bevonni az érintetteket a róluk szóló munkákba.

Fontos eredmény, hogy bár az intervenciók nagy része hatékonynak bizonyul, a mindenképpen pozitív hatású elemeket az egységes mérőeszközök hiányában nehéz elkülöníteni.