Sokszínűség, nyitottság, átláthatóság

Az eseményen jelen volt Isabelle Poupart, Kanada magyarországi nagykövete és Jeremy Webber, a University of Victoria jogi karának dékánja. Ahogyan erre az eseményt megnyitó Menyhárd Attila dékán is rámutatott, a jubileumi rendezvény egy hosszú távú nemzetközi együttműködés első állomása.

Isabelle Poupart nagykövet megfogalmazásában a szimpózium célja talán kevésbé annak megfejtése, hogy „mit tanulhat Közép- és Kelet-Európa Kanadától”, sokkal inkább azon tapasztalatok megosztása, amelyek valamennyi fél számára kölcsönösen értékesek lehetnek. Ilyen tapasztalatok márpedig bőven akadnak, mondta Menyhárd Attila, a jogi kar 350. és a konföderáció 150. évfordulójának egybeesésén túl Kanada a földrajzi távolság ellenére is szoros történelmi párhuzamokat mutat Magyarországgal. Kanada számos magyarnak nyújtott menedéket, melynek talán szerepe volt abban, hogy világ egyik legmultikulturálisabb és egyik leginnovatívabb országává válhatott. Ezek a folyamatok óhatatlanul kihatottak jogrendszerére is, mely őrzi a Kanadát ért társadalmi kihívások lenyomatát. Hasonló nézőpontból közelített Poupart nagykövet is ahhoz, hogy miként illeszkedik a konferencia témája a Nagykövetség prioritásaihoz, rámutatva, hogy a sokszínű Kanada népszerűsítése a követség tevékenységének egyik fő területe.

Az előadók négy panelban fejtették ki gondolataikat. Jeremy Webber és a skype-on bekapcsolódó Richard Albert, a Boston College Law School professzora előadásai is a sokszínűség kérdése körül forogtak. Jeremy Webber Kanada alkotmányát nem kevés iróniával „gyötrődő alkotmánynak” nevezte, Richard Albert pedig ennek az alkotmánynak a világ többi része számára is példaként szolgáló értékeiről beszélt.

Az alkotmányokról általában úgy beszélünk, mintha egy pillanat alatt, egyetlen akaratnyilatkozatként jöttek volna létre, holott Kanada eddigi 150 éve alatt a változáson kívül kevés dolog volt állandó, 

indított Webber, aki szerint Kanadát nagyrészt a bevándorlás definiálja, főleg pedig a Nagy-Britannián kívülről érkező bevándorlás, és ez a hatás az alkotmányon is nyomot hagyott. Ebből is következik, hogy hiába is próbálunk átfogó, konzisztens és egyben racionális dokumentumokként tekinteni az alkotmányokra, az alkotmányértelmezés gyakorlata sokkal inkább azt mutatja, hogy az alkotmányok korántsem annyira koherensek, mint ahogyan azt alkotmányjogászként elvárnánk. A kanadai alkotmány dinamizmusa inkább zsigeri, mint racionális struktúrát mutat, amiből Webber szerint akár azt a következtetést is levonhatnánk, hogy Kanada egy tökéletlen ország, „túl nagy sokszínűséggel” és túlságosan különböző perspektívákkal. Webber konklúziója a konferencia egészén végigvonult: egy alkotmány lényege az együttélés szándékának kifejezése annak ellenére is, ha nem értünk egyet mindenben. Albert a kanadai alkotmányosság demokráciára, föderalizmusra és a sokszínűség tiszteletére épülő értékei kapcsán leginkább az alkotmányok módosítását szabályozó klauzulák fontosságát hangsúlyozta, és ezek szerepét a lezajlott jogi változások társadalmi legitimációjában. Az alkotmány módosítására Kanadában létrejött 5 (!) különböző eljárás tekintetében leginkább a föderalizmus hatását lehet kimutatni, így Kanada alkotmánya nemcsak hogy élő, hanem egyszerre befejezetlen és befejezhetetlen dokumentum, melynek értékét éppen állandó megkérdőjelezhetősége adja. 

A kanadai alkotmány kapcsán az előadók kiemelték annak átláthatóságát is. Pozsár-Szentmiklósy Zoltán (ELTE ÁJK) expozéja például a kanadai legfelsőbb bíróság 1986-ban kifejlesztett saját arányossági tesztjét és a teszt sajátosságait érintette, értékelve ezek hatását az arányossági teszt általunk is ismert koncepciójára.  Az arányossági teszt egyik funkciója az átláthatóság növelése, melyet egy esettanulmány bemutatásával illusztrált. Ennek alapján a teszt tiszta struktúrájával Kanada az „igazolás kultúrájához” járult hozzá. 

Albert professzor megjegyzéséhez kapcsolódva szóba került az alkotmány módosításának kérdése is. Mécs János (ELTE ÁJK) élénk vitát generáló téziseiben a kanadai és magyar választási rendszer átalakításának problémáival foglalkozott, a jelenlegi rendszer problémáit és a változtatás lehetséges útjait vizsgálta, köztük elsősorban egy arányos rendszer bevezetését, értékelve egy kapcsolódó alkotmánymódosítás elvi és gyakorlati akadályait. A panelt lezáró előadásában Bodnár Eszter (ELTE ÁJK) az alkotmánybírák kiválasztásának lehetőségeit vette számba, összevetve a hazai modellt egyéb lehetőségek mellett a kanadai legfelsőbb bíróság tagjainak kiválasztásánál követett úttal. Bodnár Eszter szerint ideális kiválasztási módszer nem létezik, de olyan, amellyel közelebb kerülhetnénk a független, hozzáértő és tapasztalt bírók kiválasztásához, bizonyára igen.

Kanadától leginkább az átláthatóság terén volna mit tanulnunk, melynek egy módja lenne a valóban nyilvános meghallgatások és a kiválasztási eljárás bírói kontrolljának bevezetése.

Az előadásokban fontos szerephez jutott az önállóság/szabadság problémája is. Nagy Attila (Szabadka) Québec függetlenségét és a kérdés Koszovóra és Macedóniára gyakorolt hatását tárgyalta, érdekes kitérővel a nyelv jelentőségére. Dragan Dakić (MTA TK JTI) előadása a reproduktív szabadság új kihívásairól a technológiai fejlődés tükrében meglehetősen nyugtalanító, de annál izgalmasabb kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy milyen védelem jár a mesterséges méhben növekedő magzatnak, már ha jár egyáltalán, és hogyan tér el ez a dilemma az abortusz és mesterséges megtermékenyítés kapcsán megismert konfliktustól. Marcin Górski (University of Łódź) érdekfeszítő esetjogi elemzésen keresztül vizsgálta a művészi kifejezés szabadsága mint fogalom jelentését.

Fuglinszky Ádám (ELTE ÁJK) a különböző jogi tradíciók együttéléséről és egymásra hatásáról tartotta meg prezentációját. A kanadai kettős (vagy akár többes) jogszabályi keretrendszer az egyenlő bánásmód és a jogszabályok előre láthatóságának követelményét a tartományok autonómiájával állította szembe. Még ha ilyen fajta szabályozási párhuzamosság az EU-n belül nem is elképzelhető, mutatott rá, a nemzetközi és tudományágak közötti együttműködés szempontjából példaértékű lehet. 

A szimpózium egyik tanulsága, ahogy arra Somody Bernadette (ELTE ÁJK) is rámutatott, hogy Kanada legfőbb alkotmányos exportcikkei a sokszínűség, nyitottság és az átláthatóság, melyekre bőven mutatkozik igény az alkotmányos eszmék hazai piacán. A közös nyelv létezik és minden adott ahhoz, hogy a párbeszéd folytatódjon.

Forrás: ELTE ÁJK