„Számomra az egyetemnek ma is megvan a varázsa"
Mi indította arra, hogy egyszerre végezze az ELTE ÁJK-t és a francia nyelv és irodalom szakot a BTK-n?
Az idegen nyelvek, nyelvtanulás és tágabb értelemben a fordítási tevékenység mindig is nagyon érdekelt. Ugyan az érettségi után 1992-ben a jogi tanulmányokat választottam, egy évvel később úgy döntöttem, hogy beiratkozom a Bölcsészettudományi Karra is. Ennek oka volt az is, hogy az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen elért helyezésem miatt felvételi nélkül felvehettem a francia szakot. Bár nem mindig volt egyszerű a két intézmény között egyik óráról a másikra akár eljutni is (akkoriban a Francia Tanszék az Amerikai úton volt), és főként készülni, életem meghatározó élménye volt, hogy az ELTE két karán is tanulhattam, mindkét karon bekapcsolódhattam a hallgatói életbe és mindkét karon olyan tanár egyéniségeket hallgathattam, akik mai napig hatással vannak az oktatói munkámra, gondolkodásomra. A BTK-n végül diplomaszerzés nélkül fejeztem be tanumányaimat, mert a jogi kar elvégzése után rögtön elhelyezkedtem és a munka mellett már nem volt lehetséges az aktív óralátogatás. A francia szakon szerzett ismereteimet azonban nagyon jól tudtam hasznosítani a későbbi feladataim során.
Hosszú időn át párhuzamosan dolgozott a közigazgatásban és végzett oktató-kutató tevékenységet az egyetemen. Az Igazságügyi Minisztérium Európai Uniós Jogi Főosztályának volt vezető munkatársa, többek között a Magyar Kormányt képviselte az Európai Bíróság előtt, miközben órákat tartott az ÁJK Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági Jogi Tanszékén. Hogyan egészítette ki egymást a két tevékenység?
Nagyon jól. A kutatási feladataimhoz általában a közigazgatásban végzett munkám során felmerülő kérdések adták az inspirációt. Amikor később volt időm és lehetőségem elmerülni ezek tudományos vonatkozásaiban,
mindig hasznát vettem, hogy az adott kérdésben voltak gyakorlati tapasztalataim is.
Az oktatásra még inkább igaz ez: segít, hogy gyakorlati példákkal tudom szemléltetni az európai uniós gazdasági jog egyes részeit, adott esetben egy-egy szabályozás, bírósági ügy hátterét, előzményeit vagy a ma már történeti fejezetté halványult uniós csatlakozási folyamat egy-egy érdekes tapasztalatát.
Az is igaz ugyanakkor, hogy hosszú távon ez a kettősség nem lett volna fenntartható, mivel mindkét tevékenység egyre inkább teljes embert igényelt. Ezért egy idő után úgy éreztem, hogy döntenem kell, melyik út lesz az elsődleges és ez nem volt kérdéses számomra. Míg szakmai életem első több mint egy évtizedében a közigazgatási munka állt a fókuszban, a továbbiakban az oktatást és a kutatást választottam.
Két nagy Európai Bizottsági kutatási projektnek is vezető kutatója volt: 2010-ben a Lawmaking in the EU Multilingual Environment, egy évvel később a Language and Translation in EU Law and International Law című kutatásban vett részt. Milyen eredményre jutottak?
Mindkét téma a többnyelvű jogalkotás kihívásait érintette, aminek a szempontjából az EU különös helyzetben van, hiszen egyedülálló szervezet, amelyik ilyen nagy mennyiségben állít elő ennyi nyelven hivatalos jogi szövegeket. Az első kutatás valójában ennek a szervezeti, minőségbiztosítási oldalát igyekezett feltérképezni egyrészt az uniós jogalkotási gépezet oldaláról, másrészt pedig a nemzeti nyelveket érő tartalmi, nyelvfejlesztési, terminológiai oldalról. Nagyon hasznos kutatás volt, melynek során rengeteg interjút készítettünk, kérdőívet töltettünk ki a jogalkotási, fordítási folyamat szereplőivel, és aminek végén nagyon sok érdekes következtetést vontunk le. A második kutatás kifejezetten a jogi szövegek fordítási kihívásaival foglalkozott a nemzetközi jog és az uniós jog kontextusában, illetve azzal, hogy a nyelvek eltérősége az EU gazdasági működésében miben okoz nehézségeket, és ezek hogyan kezelhetőek a gyakorlatban vagy esetleg jogalkotás útján. Mindkét kutatás nagyon sok értékes tapasztalattal, hozadékkal szolgált.
Kutatásai kezdete óta a jogalkotás nyelvi kérdései izgatják. Már PhD-dolgozatát is Az európai közösségi jog fogalmainak nyelvi megjelenítése, különös tekintettel az európai magánjogra címmel írta 2008-ban. Miért tartja fontosnak ezt a területet?
Egyrészről a bölcsész és nyelvi érdeklődésem miatt ez a téma szinte kínálta magát, mivel itt jól tudtam ötvözni a jogi és a nyelvi illetve nyelvészeti ismereteimet. Másrészről viszont a legnagyobb lökést az adta ebbe az irányba, hogy 1997-ben, amikor az Igazságügyi Minisztériumban elkezdtem dolgozni, feladatul kaptam az uniós joganyag magyar nyelvre fordításának koordinálását, amit egészen a csatlakozásig végeztem is. Ennek során szembesültem a jogi fordítás kihívásaival, nehézségeivel és szépségeivel is, amit meghatározott az a felelősség, hogy
nem hagyományos jogi fordítást végzünk, hanem valójában egy Magyarországon kötelező erejű joganyag magyar nyelvű terminológiáját kell kialakítanunk - vagyis a magyar jogi nyelvet formáljuk, alakítjuk.
Ebbe persze nagyon sok kísérletezés is beletartozott, melyek aztán sikeresnek vagy kevésbé sikeresnek bizonyultak az idő függvényében. Kutatóként a jogi terminusok rendszerkötöttsége, illetve a jogi terminus használat dogmatikai háttere foglalkoztat.
Most, hogy már több mint egy évtizede a közösségi jog kérdéseinek kutatásával, oktatásával és gyakorlati alkalmazásával foglalkozik, hogy látja: mennyire járható ez az út?
Azt gondolom, hogy az uniós jog talán egyik legizgalmasabb, legmozgalmasabb időszakát éljük jelenleg. Nem csak az Egyesült Királyság kiválása kapcsán felmerülő számos kérdőjel miatt, hanem egyéb olyan kérdések okán is, amik meghatározóak az Unió további fejlődése szempontjából. Ilyen a migrációs válság kezelése, a szabadkereskedelmi megállapodások körüli bizonytalanságok, az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez való csatlakozás és általában az Unióban esetlegesen kialakítandó jövőbeli együttműködési formák újra és újra napirendre kerülése. Kutatóként és oktatóként is bőven találni tehát témát az uniós jog aktualitásai között. Jól mutatja ezt, hogy néhány hete a karunk jubileumi konferencia sorozatának keretében rendezett, a Brexitől szóló konferenciát nagy érdeklődés kísérte.
Szívesen végez oktatásszervezési feladatokat, jelenleg is oktatási és tanulmányi ügyekért felelős dékánhelyettes, Szegeden intézetvezető volt. Mi vonzza az ilyen természetű munkában?
Az oktatásszervezési munka egyrészről közel áll ahhoz az igazgatási jellegű munkához, amit hosszú éveken keresztül a közigazgatásban végeztem, így eleve nem idegen tőlem. Másrészről – bár első látásra nem feltétlenül tűnik így – alapvetően kreatív munkának tartom, ami a rutinszerű adminisztratív feladatok mellett teret enged innovatív megoldásoknak, folyamatos fejlesztésnek, újítási törekvéseknek.
Mit tart eddigi legnagyobb eredményének, és milyen feladatok várnak Önre?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy szerencsésnek tartom magam, hogy több olyan feladatot végezhettem, melyek egyúttal esetleg eredményekhez vezettek. Elsősorban meghatározó volt számomra, hogy nagyon fiatalon, kezdő jogászként bekapcsolódhattam az uniós csatlakozási folyamatokba, azokat közvetlen közelről követhettem. Ugyanígy jelentős élmény és egy hosszú tanulási folyamat volt az uniós joganyag magyar nyelvre fordítása vagy később, a csatlakozást követően a magyar kormány képviselete az Európai Bíróság előtt. Legbüszkébb azonban egyértelműen arra vagyok, hogy azon az egyetemen taníthatok, ahova magam is jártam. Számomra az egyetemnek ma is megvan az a varázsa, amit hallgatóként érzékeltem és megtisztelő számomra, hogy ennek a tudományos közösségnek a tagja lehetek.
Nyilvánvalóan a közeljövőben a dékánhelyettesi feladataimra szeretnék koncentrálni, elsősorban az éppen módosuló jogász tanterv végrehajtása, nyomon követése terén. Emellett szeretném aktívan elősegíteni a kar regionális szintű jelenlétét a felsőoktatási térben. Nagy öröm számunkra, hogy szeptemberben immár a harmadik angol nyelvű LLM képzésünket hirdetjük meg és a működőek pedig már egyre ismertebbek a térségben. Fontosnak tartom még a karunkon már hosszú évek óta folyamatos, több oktató kollégánk lelkes és áldozatos munkáját tükröző nemzetközi perbeszédmondó versenyekre való felkészítő munka támogatását és fenntartását, mivel az ilyen versenyeken való részvétel namcsak, hogy karunk hírnevét öregbíti, de nagyon nagy hozzáadott értékkel bír az ezeken induló hallgatók személyes szakmai fejlődése szempontjából. Számomra oktatóként az egyik legnagyobb öröm azt látni, hogy a hallgatók mennyit fejlődnek e versenyek során, illetve mit jelent nekik a részvétel későbbi karrierjükben.