"Szántani lehet, de vetni nem muszáj"

2021.07.14.
"Szántani lehet, de vetni nem muszáj." Az ormánsági egykézés történetei (1790–1941) címmel jelent meg Koloh Gábor új monográfiája a Bölcsészettudományi Kutatóközpont kiadásában.

Az ELTE Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszék tudományos munkatársának kötete a Lendület Tíz Generáció Kutatócsoport által indított A vidék vonzásában/Gaudentes rure Camenae című könyvsorozat első darabja. A mű az ormánsági születésszabályozás – az úgynevezett "egykézés" – kialakulásának, terjedésének és gyakorlásának mikéntjén vezet végig.

A téma a két háború közötti időszakban élénk társadalmi vitát váltott ki, a 20. század második felében pedig a tudományos kutatások egyik fontos kérdésévé vált. A hazai és európai népesedés- és társadalomtörténet, de a mindenkori érdeklődők számára is olyan jelentős kérdésekre adnak választ a kötet fejezetei, mind például: vajon már a 18. század végétől bizonyítható-e ezen a vidéken a születésszabályozás tudatos gyakorlása? És ha igen, milyen módszerekkel végezték? Igaz-e, hogy a református magyarok sajátja az egykézés? A könyv nemcsak ezekre a kérdésekre, de arra is választ kínál, hogy mennyiben játszott közre a mind kevesebb gyermek vállalásában

a telekaprózódás és a nagycsaládi együttélés,

valamint megvizsgálja a keresztszülői hálózatokat, a családon belüli erőszakot, és a kötet zárásaként, összevetve az ormánsági gyermekvállalás értékeivel, a völgységi svábok termékenységi mutatóit is.

Koloh Gábor az ELTE Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszék tudományos munkatársa és megbízott oktatója, korábbi doktorandusza, a 18–20. századi magyar gazdaság- és társadalomtörténet, történeti demográfia kutatója.

Forrás: ELTE BTK