Szatíra és humor a 20. századi perzsa irodalomban

A huszadik század igen mozgalmas volt Irán és az irániak számára. Ebbe a korszakba tartozott a Kadzsár-dinasztiából a Pahlavi-dinasztiába való átmenet, majd végül az 1979-es forradalom, amely véget vetett az iráni monarchiának. Ennek eredményeképpen ez a század három korszakra osztható.

Az első Irán alkotmányos forradalmi mozgalma volt, amely 1905 és 1911 között zajlott. A második az ország technológiai és társadalmi-kulturális modernizációja Reza sah Pahlavi (1878‒1944) idején, beleértve az első és második világháborút követő eseményeket is. A harmadik pedig az 1979-es forradalom és annak utóhatásai.

Mindezen évek alatt a perzsa irodalom a klasszikus udvari irodalomból egy sokszínű irodalommá fejlődött, beleértve a szándékosan egyszerűsített nyelvet, amely alkalmas volt a kommunikációra a társadalom minden rétegével. Az irodalom humoros alműfajai, mint például a szatíra, ebben az időszakban terjedtek el, és megfefelő eszközként szolgáltak arra, hogy a közönséget az akkori társadalmi és politikai események kritikájába való bekapcsolódásra ösztönözzék. A költők és a festők (karikaturisták) különösen aktívak voltak e műfaj fejlődésében. Az előadás néhány költő, például Iraj Mirza (1874‒1926) és Mirzade Eshghi (1893‒1924) munkáit emeli ki.

Mona Monsefi Iránban született, Teheránban tanult képzőművészetet és grafikát. Miután 2007-ben Budapestre költözött, egy amerikai főiskolán stúdióművészetet és médiakommunikációt tanult, majd az ELTE BTK-n amerikanisztika mesterszakot végzett irodalom szakirányon és egy második mesterszakot a Közép-európai Egyetemen Gender Studies szakon. Jelenleg az ELTE Iranisztika Doktori Programjának doktorjelöltje, modern perzsa költészetről és európai filmművészetről írja a disszertációját. Az elmúlt hat évben perzsa nyelvtanárként is dolgozott ugyanezen az egyetemen.