„Szeretnénk erős nemzetközi áttörést elérni”

„25 millió forint magyar viszonylatban egy elég komoly, tekintélyes összeg, és azt gondolom, hogy ha ésszerűen osztjuk be a pénzt, akkor igen komoly segítséget jelenthet a tudományágunk művelése szempontjából” – véli az ELTE Alkalmazott Analízis és Számításmatematikai Tanszék vezetője, aki a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával alakíthat kutatócsoportot. Dr. Faragó Istvánnal beszélgettünk.

Differenciálegyenletek a numerikus analízisben és a nagy hálózatok elméletében témával nyerték el az MTA támogatását a Matematikai és természettudományok szekcióban. A kutatócsoportjuk megalakult már vagy még folyamatban van a kialakítása?
Folyamatban van, ez egy teljesen új kutatócsoport lesz. Igaz, a magjai eddig is megvoltak, de az Eötvös Loránd Tudományegyetem Matematikai Intézetének két különböző tanszékén, illetve a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudomány Egyetemen, külön-külön. Most egyesítjük erőinket, és néhány fiatal bevonásával hozzuk létre ezt az új kutatócsoportot, ami az akadémia keretein belül fog megalakulni július 1-től.

Igen szerteágazó témakört határoztak meg. Mivel fog foglalkozni pontosan a kutatócsoport? Milyen főbb pontok, témák szerepeltek a pályázatukban?
Vannak bizonyos fizikai, természeti jelenségek, melyeket matematikai modellek segítségével le lehet írni. Azt vettük észre, hogy számos különböző jelenséghez ugyanolyan matematikai modell tartozik, és ezeket egyaránt vizsgálhatjuk folytonos vagy diszkrét folyamatként. Az előbb említett kutatók ezeket eddig egymástól szinte függetlenül vizsgálták. Most azonban a meglévő tudásunkat összerakjuk, így várhatóan sokkal mélyebb eredményeket kapunk majd, mint külön-külön dolgozva. Az lenne igazából a cél, hogy a meglévő matematikai modelleket részleteiben is megvizsgáljuk, esetenként pedig újabb modelleket konstruáljunk, emellett számítógéppel kiszámítsunk konkrét eredményeket, amiből aztán a gyakorlatban is jól alkalmazható következtetéseket vonhatunk le. Például a járványterjedés esetében meg lehet majd nézni, hogy ha valahol kialakul egy járvány, egy betegség, akkor az milyen módon terjed, illetve hogyan lehet lokalizálni, hogy minél kisebb legyen a károsodás. De ilyen a szennyezőanyagok terjedése is: ha valahová telepítenek egy ipari létesítményt, akkor meg lehet vizsgálni, hogy milyen hatással lesz a környezetre a szennyezőanyag-kibocsátása, hogyan terjed majd. Ez sikeresen alkalmazható a létesítmény helyének megválasztásában.

Milyen célokat tűztek ki előzetesen, mit szeretnének elérni a kutatásokkal?
Szeretnénk erős nemzetközi áttörést elérni azzal kapcsolatban, hogy amit eddig folytonos esetekben ismertünk, azokat hogyan lehetne diszkrét esetre felhasználni, és fordítva, amit eddig diszkrét esetben ismertünk, abból hogyan lehetne folytonos elméletet gyártani. Úgy gondoljuk, hogy ezekből kijöhetnek olyan eredmények, melyek nemzetközi szinten is számottevőek lesznek a jövőben.

Milyen feladatokat fognak ellátni a kutatók?
Ez egy aránylag nagy csoport lesz, terveink szerint 13-14 embert alkalmazunk, ezek 3-4 kisebb csoportra oszlanak, és így végzik el külön-külön, de összehangoltan a feladatokat. Az egyik csoport (Lovász László akadémikus csoportja) a diszkrét hálózatfolyamatokon való terjedést vizsgálja, illetve ezeknek a tulajdonságait. A járványterjedési modell vizsgálatával megint egy másik csoport foglalkozik, valamint ennek a matematikai modelljével, és a harmadik csoport lenne az, ami a parciális differenciálegyenletek numerikus vizsgálatát végzi el.

Mire fordítják, fordíthatják az elnyert 25 millió forintos támogatást? Milyen formában juthatnak hozzá az említett összeghez?
Elég nagy fejfájást okoz nekünk, hogy mikor a pályázatot leadtuk, akkor több emberrel terveztünk, és természetesen a költségigényt is ehhez szabtuk. Ennél azonban kevesebb pénzt kaptunk, így a munkatársak alkalmazása az eredeti tervek szerint nyilvánvalóan nem lehetséges. Emiatt valamilyen formában változtatni kell, talán egy kicsivel kevesebb feladatot végzünk el, de az alap célkitűzések változatlanok. Ami fontos, hogy próbálunk minél több fiatalt teljes állásban alkalmazni, ők prioritást élveznek, hiszen alapvető probléma, hogy a doktori tanulmányok után nem tudnak kutatással foglalkozni, így viszont lenne lehetőségük arra, hogy öt évig a kutatói pályán tevékenykedjenek. A másik fontos és deklarált célunk, hogy a csoportban dolgozó, legjobb kutatói korban lévő ún. középgenerációt itthon tarthassuk, ne kelljen nekik (sokszor kimondottan csak anyagi okok miatt) külföldön dolgozniuk. Ez az oka annak, hogy a 25 millió forintnak mintegy 80 százaléka megy el a bérekre. A maradék 20 százalékot a dologi kiadásokra, elsősorban a fiatalok konferencia-részvételére szánjuk.

Említette, hogy minél több fiatalt szeretnének alkalmazni. Bevonnak a munkába PhD-hallgatókat, mester- vagy esetleg alapszakos hallgatókat is?
Igen, a kutatások megvalósítása során tervezünk alkalmazni mesterszakos hallgatót, illetve folyamatosan több, PhD-tanulmányokat folytató hallgatót, akik részfoglalkozásként vehetnek ebben részt. Alapszakosokat nem tervezünk bevonni, az ő tudásuk ehhez még nem elegendő.

Törekszik a kutatócsoport együttműködésekre a jövőben? Miként akarják fenntarthatóvá tenni magukat?
Természetesen tervezzük a nemzetközi együttműködések bővítését. Ilyen kapcsolataink most is vannak, például Németországban, Dániában, az Amerikai Egyesült Államokban és Angliában is. Ezeket a kapcsolatokat szeretnénk integrálni a kutatócsoportba, intézményesített szinten tovább működtetni. A fenntarthatósággal kapcsolatban azt tervezzük, hogy kiegészítő pályázatokkal, esetleg szerződéses munkákkal jutunk hozzá pluszforrásokhoz. Jó lenne, ha valahogyan pótolni tudnánk azt a kiesett összeget, ami a pályázat költségterve és a ténylegesen rendelkezésre álló pénz között van, vagy ennek legalább egy részét, mert akkor még több fiatalt tudnánk alkalmazni. Örülünk a pályázatnak, még ha kevesebb pénzt kaptunk is, mint amennyit szerettünk volna. 25 millió forint magyar viszonylatban egy elég komoly, tekintélyes összeg, és azt gondolom, hogy ha ésszerűen osztjuk be a pénzt, akkor igen komoly segítséget jelenthet a tudományágunk művelése szempontjából.