Szétszakadt közösségi hálók, növekvő szegénység
A kutatók azt vizsgálták, hogy a nagyobb mértékű társadalomi egyenlőtlenség aránytalanul növeli-e az alacsony jövedelmű személyek pénzügyi nehézségeit azáltal, hogy szétzúzza az őket védő közösségek megtartó hálóit. A hipotézisüket igazoló komplex elemzést és annak eredményeit bemutató tanulmányukban a társadalomtudományi következtetések mellett szakpolitikai ajánlásokat is megfogalmaznak.
A pszichológusokból, közgazdászokból és ökológusokból álló hat fős nemzetközi szerzői csoport 8 kutatás több mint 1 millió egyénre vonatkozó adatait elemezte. Az adatok az Egyesült Államokból, Ausztráliából és Ugandából származtak, és a csoport tudatosan törekedett arra, hogy a munka során különféle módszertani és elemzői eszköztárakkal dolgozzanak. A korrelációs eredményeken felül független változóra épített ökonometriai módszerrel is vizsgálták az oksági kapcsolatot az egyenlőtlenség mértéke és a szegények pénzügyi nehézségeinek súlyossága között, és az eredményeket laboratóriumi jellegű gazdaságpszichológiai kísérleti szituációkban és terepkísérletekkel is igazolták.
A nagyfokú egyenlőtlenséget mutató társadalmakban a közösségek megtartó szerepének meggyengülése fontos szerepet játszik abban, hogy a szegények súlyosabb pénzügyi nehézségekkel kénytelenek szembenézni – állítják Szászi Barnabás és Jon M. Jachimowicz, a Nature Human Behavioursban megjelent cikk első szerzői. Ennek okát a kutatók egyebek közt abban látják, hogy azok, akik pénzügyi nehézségekkel küzdenek, gyakran nem akarnak vagy nem mernek segítséget kérni, tartva a stigmatizációtól.
A stigmatizációtól való félelem sokkal kevésbé van jelen az összetartó közösségekben,
mint a nagymértékű egyenlőtlenséget mutató társadalomban, ahol a közösségek meggyengültek. Itt a szegénységben élők helyzete jellemzően tovább romlik, ráadásul a nagyobb egyenlőtlenség erősebb versengéssel jár együtt, könnyebben fellép a státuszfenyegetettség érzése, a bajban lévő emberek inkább titkolják a problémáikat. A kutatók szerint az erősebb szégyenérzet hátráltatja a közösségtől kapott segítség kérését, holott a pénzügyi nehézségek elhárításának ez lenne az egyik leghatékonyabb módja a szegények körében.
A nagyfokú egyenlőtlenség negatív hatásai különösen a legkisebb jövedelmű, pénzügyileg legsérülékenyebb rétegeket sújtják. A szerzők szerint a szakpolitikáknak nem az egyént, hanem az alacsony jövedelmű közösségeket kellene segítenie abban, hogy képessé váljanak a tagjaiknak biztonsági hálót nyújtani, és ennek érdekében a helyi közösségeknek nagyobb beleszólást kellene kapniuk a lokális döntéshozatalba. Ezen közösségek megtartó hálói a mostanihoz hasonló COVID-terhes időkben különösen is képesek volnának enyhíteni a társadalomban jelenlevő egyenlőtlenségeket.
A teljes cikk a Nature Human Behaviour honlapján olvasható.