"Színről – színre"

2019. szeptember 13. 09:00 - 18:30
ELTE BTK (1088 Budapest, Múzeum krt. 6–8.)
2019. szeptember 13. 09:00 - 18:30
ELTE BTK (1088 Budapest, Múzeum krt. 6–8.)
Sz. Jónás Ilona 1954-ben kezdett tanítani az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, és 2017. április 18-án a Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Tanszék emeritus professzoraként halt meg. Egész élete az egyetemhez kötötte: itt tanult, demonstrátorként itt kezdett tanítani, itt lett professzor, és itt vette körül hosszú évtizedeken keresztül tanítványai szerető és tisztelő köre. Egy szakmai önéletrajzában így emlékezett pályája kezdetére: „Szabó Árpádtól kaptam a történelem iránti vonzódást, Győry Jánostól a középkor szeretetét, Gyóni Mátyás a történelmi kútfők és az igazság tiszteletére, Váczy Péter a források lelkének megszólaltatására tanított.” Fontosak voltak számára a mesterei, és ő is sokak mesterévé válhatott. Mellettük fontos indíttatást jelentett számára a francia történetírás hatása. Az 1960-as évek második felétől többször hosszabb időt töltött Franciaországban. Kapcsolata Georges Dubyvel, és az Annales iskola más képviselőivel egész pályája során meghatározó volt számára.
Sághy Marianne több helyen tanult és dolgozott élete során, de az ELTE-től és az ott folyó történelemoktatástól sosem szakadt el. A Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban megszerzett érettségi után az egyetem francia-történelem szakán tanult, és már kezdettől fogva a középkor iránti érdeklődése határozta meg a pályáját. Sz. Jónás Ilona és H. Balázs Éva közeli tanítványaként figyelme a késő középkori francia civilizáció felé fordult. A középkori szentek kultuszának és a késő antikvitásnak elkötelezett kutatója nagyhatású szerző és egyben lelkes tanár is volt. Hazai és külföldi tanítványainak sokasága és mindazok, akiknek ő volt a doktori témavezetője, tanúsíthatják, hogy milyen elhivatottan támogatta őket, és adta tovább a középkori történelem kutatásának izgalmas örökségét. Megvolt benne az adottság, hogy a kezdő egyetemistáktól a tudós közönségig mindenkit magával tudott ragadni megszólalásaival. Soha nem tekintette unalmas, lezárt, érdektelen kérdésnek azt, amivel foglalkozott, és erről meg tudta győzni hallgatóságát és olvasóit is.