Szociális biztonságot keres? A hónap végéig akciósan megvásárolhatja!
Képzeld el, hogy egy jóléti állam polgáraként szükséged van valamilyen segítségre, például lakbértámogatásra, családtámogatásra vagy egészségügyi ellátásra. Ahhoz, hogy ezeket megkaphasd el kell látogatnod egy központi raktárba, ahol a szükséges támogatást leveheted a polcról. Korábban ez állampolgári jogon járt, azonban most egy fontos dolog megváltozott: a legnagyobb segítséget jelentő ellátásokért már fizetned kell vagy pedig csak hitel formájában kaphatod meg őket. A többi, jól megszokott támogatás vagy lekerült a kínálatból, vagy már nem jelent érdemi segítséget. Ez azt jelenti, hogy az állami ellátások igénybevételének legfőbb feltétele az anyagi, vagyoni helyzeted lett. Üdvözlünk a piacosított szociálpolitika korszakában!
A fent olvasható, kissé szatirikus írás jól összefoglalja napjaink egyik fontos kihívását, mely hazai és nemzetközi szinten is jelen van. Már évtizedek óta megfigyelhető, hogy számos szociálpolitikai ellátás az állami szférából részben vagy egészben piaci szereplők kezébe kerül, a korábban létrejött jóléti rendszer jelentősége pedig csökken. Magyarországon ez jól látható a családtámogatások terén. Míg az 1912 óta létező családi pótlék összege több, mint tíz éve nem növekedett, addig a hitel alapú, családoknak szóló támogatások (pl.: CSOK, babaváró hitel stb.) szabályosan berobbantak 2015-től.
A klasszikus értelemben vett szociálpolitikának számos eleme van, azonban egy dolog mindig közös: az állam és állampolgár intézményesített viszonya. A CSOK és a babaváró hitel kapcsán azonban utóbbi kettő közé beékelődnek a bankok, akik fontosabbak, mint gondolnánk. Bár a vonatkozó kormányrendeletek meghatározzák a keretfeltételeket, a pénzintézetek ezen belül saját belátásuk alapján alakíthatják a támogatottak körét. Számos interjú, illetve személyes beszámoló is rámutatott, hogy van, aki az egyik bankban nem kapja meg a kívánt hitelt, míg egy másiknál igen. A döntések oka sokszor nem egyértelmű, van, hogy maga az igénylő sem kap információt. Aki nem elég rátermett, az könnyen lehet, hogy nem jut hozzá a vágyott támogatáshoz még akkor sem, ha adott esetben megfelelne a követelményeknek. Az egyénnek tehát lényegében egyedül kell helytállnia, legfeljebb a saját személyes kapcsolataira számíthat. A piacon elszenvedett kudarcokat ez esetben nem korrigálja az állam.
Hogy mi ennek a következménye? Egyre inkább növekszik az egyéni felelősség és kockázatvállalás, csökken a szociális biztonsági haló jelentősége. A jólét alapja a magánvagyon, a családi helyzet vagy a munkaviszony megléte lesz.
Számos érv szól a piacosodás ellen, illetve mellett. Amennyiben a CSOK és a babaváró példájánál maradunk nem vitás, hogy bizonyos családok valóban jól járnak ezzel a rendszerrel. Ugyanakkor érdemes feltennünk a kérdést, hogy mennyire éri meg olyan társadalmat építeni, ahol a szociális biztonság csak annak jár, aki képes megvásárolni azt.