„Szolidaritás és nyitottság”
Melyek voltak dékáni pályázatának főbb elemei?
Az egyik legfontosabb területnek az oktatói minőség fejlesztését, a megfelelő minőségbiztosítási rendszerek kialakítását tartom, itt lemaradásban vagyunk. A „formális” mechanizmusok – PhD, habilitáció, akadémiai doktori cím – elsősorban nem az oktatáshoz, hanem a kutatáshoz kapcsolódnak. Az új rendszert összeköthetnénk valamilyen módon a bérezés differenciálásával is, a többletteljesítményeket el kell ismernünk. A tehetséggondozás, a tudományos diákkörök és a tutori rendszer támogatása egy másik fontos pont, különösen azért is, mert 2017-ben mi rendezhetjük az OTDK Társadalomtudományi Szekcióját. Idén sem volt okunk panaszra, de még inkább szeretnénk erősödni ezen a téren is. A nemzetköziesítés folyamatosan napirenden van, az elmúlt időszakban két új angol nyelvű mesterszakot is indítottunk. A nemzetközi képzések bevételei, a közös képzésekhez kapcsolódó pályázatok elengedhetetlenek a Kar folyamatos fejlődéséhez. A Karon egyelőre nem megoldott az idegen nyelven oktató kollégák megfelelő elismerése, főként azokban az esetekben, amikor egy induló kurzushoz dolgoznak ki új tananyagot. Ezeket a helyzeteket is meg kell oldanunk a következő években. A nemzetköziesítéshez hozzátartozik az is, hogy a fiatalabb oktatóink egyre rangosabb folyóiratokban publikáljanak, ezt is szeretnénk ösztönözni a tapasztalt kollégák bevonásával.
Melyek azok az elmúlt évtizedben kialakult jó gyakorlatok, amelyeket dékáni megbízatása idején szeretne folytatni?
A Társadalomtudományi Kar sajátos, mátrixos szerkezetben működik: a szakok nincsenek feltétlenül tanszékekhez kötve, az oktatók több szak munkájában is részt vesznek. Ezen a szerkezeten alapjaiban nem szeretnék változtatni, de tökéletesíteni mindig lehet. A Karra eddig is jellemző fegyelmezett gazdálkodást is meg kell őriznünk, az elmúlt években visszafogottak voltak a humánpolitikai fejlesztéseink, figyeltünk a kurzushirdetésekre, így minden évben volt maradványunk, el tudtuk kerülni az elbocsátásokat is. Rendkívül fontos a TáTK egészére jellemző szolidaritási gondolat és nyitottság is, ezek azok az alapok, amelyekre lehet építeni. Jelmondatunk – „Ha érteni akarod a világot!” – remekül összefoglalja alapfilozófiánkat, a társadalmi folyamatokra nyitott, azokat megérteni képes szakembereket képzünk. Nincs kétségem: rájuk mindig szükség lesz.
Három dékáni megbízott segíti munkáját, hogyan választotta őket?
Szerettem volna olyan lendületes kollégákat felkérni, akik a középgenerációhoz tartozva számos új ötlettel segíthetik a kari vezetést. Fontos szempont volt, hogy a kari diszciplínákat is arányosan képviseljék. Kovács Krisztina szakigazgatóként, Szabari Veronika a Doktori Iskola korábbi titkáraként, Németh Renáta a Szenátusban végzett munkája során bizonyította, hogy hatékonyan és lelkesen dolgoznak majd a Kar oktatóiért, dolgozóiért és hallgatóiért.
Milyen célokat fogalmazott meg az elkövetkező három évre, milyen személyes motivációkkal indítja a dékáni ciklust?
Sokat hezitáltam a döntés előtt, de többen bíztattak, hogy pályázzak. Az egyetemi pályafutásom alatt mindig azt éreztem, hogy egy számmal nagyobb zakót aggattak rám, mint amit gondoltam magamnak, de aztán egy idő után mindig sikerült kitölteni. A legutóbbi ilyen feladat az oktatási dékánhelyettesi poszt volt: jókor ért a feladat, lehet, hogy máskor nem vállaltam volna. Hat éve vagyok a Kar vezetésének tagja, így leginkább azt motivált, hogy folytassam azt a munkát, amelyet Tausz Katalin dékán asszonnyal és a kollégákkal elkezdtünk. Az elmúlt hónapokban nem éreztem azt sem, hogy a kari kollégák alapvetően változtatnának az irányokon. A pályázat összeállításakor a szakigazgatókkal és a tanszékvezetőkkel is egyeztettünk, az együttműködést erősítő, jó hangulatú beszélgetések nagyon sokat segítettek nekem.
A következő évekre előretekintve a felsőoktatási környezet állandó változása, a folyamatos kihívások miatt felelőtlenül ígérgetni nem szeretnék, azt gondolom, hogy a meglévő szakjaink megtartása a legfontosabb prioritás. A levelező képzéseink átstrukturálása, távoktatási programok bevezetése is fontos előrelépés lehet. A távoktatás természetesen nem megy egyik percről a másikra: a mi esetünkben az ún. blended (intenzív egy hetes kurzusok e-learning rendszerrel kombinálva) módszer célravezető lehet. A Coospace már alkalmas a videóanyagok közzétételére, de természetesen az oktatói attitűdök formálására is szükség lesz.
A Kar hallgatói hagyományosan nagyon aktívak. Milyen javaslatokkal találkozott eddig?
Nagyon reális kívánságaik voltak. A hallgatói érdekképviselet tagjaival beszélgetve azt érzékeltem, hogy számunkra a kapacitáshiány, az oktatók túlterheltsége jelentik a legnagyobb gondot. A jelenlegi hallgató-oktató aránynál például nem tudjuk megtenni, hogy két opponens bírálja a szakdolgozatokat. A szakdolgozati bírálatok kérdését neuralgikus pontnak érzem, de előremutató párbeszédet folytatunk, reméljük, hogy találunk megfelelő megoldást.
A szociális jogokkal, az Unió szociálpolitikájával foglalkozik. A dékáni teendők mellett jut-e majd idő a tudományos tevékenységre?
Nagyon remélem, hogy jut! Az első néhány hét kicsit elbizonytalanított, de nem panaszkodom. Az elmúlt időszakban az adminisztrációnak többször kellett váltania, bevezették a kancellári rendszert, az új dékánhoz is számos kérdés érkezik az első időszakban. A habilitációs oklevelet a dékánhelyettesi munka mellett sikerült megszereznem, bízom abban, hogy a dékáni elfoglaltságok hagynak teret a szociális jogoknak is. Az óráimat továbbra is megtartom, ebben nem tervezek változást.