Találkozás egy legendás műfordítóval

A közönség életre szóló élménnyel gazdagodott a már 90 éves, ugyanakkor tökéletes szellemi és fizikai frissességnek örvendő Galgóczy Árpád előadásán. A műfordító másfél órában felvázolta életének és munkásságának fontosabb csomópontjait. Fejből idézte Puskin és Lermontov teljes műveit eredetiben és több különböző magyar fordításban, köztük természetesen a sajátjában is. A ritmus, a hangsúly és a hangalak „lefordításának” rejtelmeiről beszélt, illetve elmesélt egy olyan esetet is, amikor egy különleges orosz verssor tökéletes magyar fordítása 40 évi érlelődés után formálódott meg benne.

Galgóczy Árpád életútja bölcsességről és érzelmi érettségről tanúskodik. Előadásában

felidézte, miként került partizánharc vádjával a Szovjetunióba, és hogyan szeretett bele a klasszikus orosz költészetbe egy lágerben.

Hét év munkatábor és további hat év kényszerű szovjetunióbeli tartózkodás után is külön tudta választani az elnyomó politikai rendszert és az orosz embereket, számára az általa tökéletesen elsajátított orosz nyelv nem a mindenkori politikai elit, hanem Puskin, Lermontov és az összes kiváló orosz költő nyelve. Műfordítói munkáját az orosz költészet iránti elkötelezettségből végezte és végzi továbbra is, Spiró Györgyöt idézve nem futószalagon, hanem „kézműves kisiparosként, a szeretettől hajtva”.

A Magyar Russzisztikai Egyesület és annak tudományos műhelye, a Magyar Ruszisztikai Intézet 1990 elején alakult, ebből nőtt ki Szvák Gyula vezetésével 1995 végén az ELTE Bölcsészettudományi Karán a tanszéki jogon működő Ruszisztikai Központ, amely 2006-ban a Történeti Ruszisztikai Tanszék nevet vette fel. E tanszék kezdeményezésére hozták létre 2006-ban az Alapítványt az Orosz Nyelvért és Kultúráért. 2003-ban a Ruszisztikai Központ mellett létrejött az MTA–ELTE Történeti Ruszisztikai Kutatócsoport, ezeket a szervezeti egységeket fogja össze a virtuális Magyar Ruszisztikai Központ.

Forrás: ELTE BTK