„Tanárképzés helyett a pedagógusok tanulásáról érdemes beszélni”
Mit jelent a kutatás neve, a MoTeL?
A MoTeL egy angol kifejezés – „Models of Teacher Learning” – rövidítése. Azaz: "A Pedagógusok Tanulásának Modelljei". Olyan kutatást takar, melynek segítségével megérthetjük, hogyan tanulnak a pedagógusok, hogyan tesznek szert azokra a kompetenciákra, képességekre, melyek munkájukat eredményessé teszik. Ez egy többéves kutatási program, amely az OTKA finanszírozásával zajlik.
Miért fontos a pedagógusok folyamatos szakmai fejlődésének a vizsgálata?
Az elmúlt évtizedben, azt gondolom, közmegegyezésre jutottak az oktatási rendszerek eredményességének titkaival foglalkozó kutatók: általános lett a nézet, hogy azon tényezők közül, melyeket alakítani, befolyásolni tudunk (mert például a tanulók társadalmi hátterét nem tudjuk befolyásolni),
legnagyobb hatása a pedagógusmunka minőségének van.
Ezt pedig a leginkább az befolyásolja, hogy a pedagógus miyen képességek, milyen tudás birtokában van. A vizsgálat azért is fontos, mert látjuk, a szakmán belül már ebben a kérdésben is konszenzus van: az eredményes munkához szükséges képességek meghatározó hányada nem a kezdő tanárképzésben alakul ki. Ezek a képességek alapvetően a munkavégzés közben történő tanulásban fejlődnek ki.
Milyen korábbi hazai és nemzetközi kutatásokat emelne ki ezen a területen, és mi volt ezeknek a legfontosabb üzenete?
Érdemes megkülönböztetni egyfelől azokat a kutatásokat, melyek nem feltétlenül a pedagógusokra, hanem általában a dolgozó, a munkát végző ember tanulására vonatkoznak, másfelől azokat, melyek kifejezetten a pedagógusok tanulásával foglalkoznak. Ami az előbbieket illeti, ezek eredményeiből nagyon sok mindent lehet a pedagógusok tanulására is alkalmazni. Különösen fontosak a munkába ágyazott, a munkavégzés közben történő tanulásról szóló kutatások, vagy az interprofesszionális tanulással kapcsolatosak, amikor azt vizsgálják, hogy a különböző szakmák hogyan tudnak tanulni egymástól. Azok a kutatások is rendkívül hasznosak lehetnek, amelyek a gyakorlatközösségekről, a hálózati tanulásról szólnak. Ezek olyan kutatások, melyek a legkülönbözőbb szakmai csoportokra irányulhatnak. Olyan neveket tudnék itt említeni, mint mondjuk Wenger, Engeström, Eraut, Donald Schön és mások.
Másfelől vannak azok a kutatások, amelyek kifejezetten a pedagógusok tanulására irányulnak. Olyan kutatókra gondolok itt, mint például Cochran-Smith, Darling-Hammond, Christopher Day, David Hargreaves. Külön kiemelném a holland kutatókat, például Wubbelst, Bakkenest, Vermuntot, akik egyfelől azt vizsgálják, miben hasonlít és miben tér el egymástól a tanulók tanulása és az őket tanító pedagógusok tanulása. Itt a hasonlóságok nagyon fontosak: amikor tanulásról beszélünk, alapvetően társas tudáskonstrukcióra gondolunk, e tekintetben nem tér el egymástól a gyermeki tanulás és a felnőttek tanulása. Az eltérés abban van, hogy a dolgozó felnőttek tanulása nagyon specifikus, a munkavégzéshez kapcsolódó célokat szolgál. A hollandok másik érdekes kutatási kérdése az, vajon mi jellemzi annak a tanulásnak a természetét, amely nem rutinkörnyezetben, hanem szokatlan, változó, innovatív környezetben történik. Ennek ugyanis sajátos természete van, ami különösen érdekes lehet a számunkra. Ez az a tanulás, amit a finn Engeström expanzív tanulásnak nevez. Azt hiszem, erre érdemes lenne jobban odafigyelni.
A frissebb kutatások közül talán az OECD keretében zajlott, zajló vagy tervezett kutatásokat emelném ki, a TALIS programot vagy az úgynevezett ITEL (Innovative Teaching for Effective Learning) projektet. Utóbbinál nagyon érdekes, hogy itt
a tanulás elemzése összekapcsolódik a tudás természetének elemzésével,
és egy dinamikus tudásfogalom jelenik meg. A társas térben alakuló tudás és természetének megértése nélkül a pedagógusok tanulása sem érthető meg.
A hazai kutatások közül érdemes külön kiemelni azokat, amelyek itt, ebben a házban folytak a pedagógusok vélekedéseivel és azok munkájukra gyakorolt hatásával kapcsolatban. Relevánsak a részben az irányításommal zajlott kutatások is a közoktatásfejlesztési programok hatásáról. Ott például nagyon nagy figyelmet kapott a pedagógusok tanulásának szerepe e programok tartós és mély iskolai hatásában.
Miben hoz újat a MoTeL kutatás ebben a témában, mi adja a jelentőségét, milyen eredményeket várnak a kutatástól?
Talán három dolgot emelnék ki. Az első, hogy erre a kutatásra többszintű megközelítés jellemző. A legtöbb, pedagógusok tanulásával, szakmai fejlődésével, fejlesztésével foglalkozó kutatásnak az egyén, a tanuló egyén áll a fókuszában. Ebben a kutatásban viszont három különböző szintre, sőt, azt is mondhatom, négy különböző szintre irányul a fókusz: az egyén mellett az egyének alkotta tanuló közösségekre, a szervezetre, azaz az iskolára mint a tanulás színhelyére, a tanulást támogató vagy gátló szervezeti környezetre, továbbá a rendszerszintre. Ami többszintű gondolkozást igényel, a makro- és a mikroperspektívák kombinálását. Ez új elem, melynek az alkalmazásától elég sokat várok.
A másik, amiről viszonylag keveset beszéltünk, de szeretném hangsúlyozni: ezen a területen is zajlik a paradigmaváltás. Aminek egyelőre Magyarországon viszonylag kevés jelét látni, de szerintem a MoTeL ezt fel fogja erősíteni. Arra a paradigmaváltásra gondolok, amely a gyerekek tanulását tekintve már lezajlott akkor, amikor tanítás helyett tanulástanításról kezdtünk el beszélni, és a hangsúly áttevődött arról a kérdésről, hogyan tudok jól tanítani, arra a kérdésre, hogyan tudom jobban támogatni a gyerekek tanulását. Itt is valami hasonló dolognak kell megtörténnie. A tanulóra fókuszáló, a tanulócentrikus megközelítésnek kell megjelennie, csak itt a tanuló nem a gyerek, hanem a pedagógus. Így
tanárképzés helyett a pedagógusok tanulásáról érdemes beszélni.
Én magam sokkal gyakrabban használom azt a fogalmat, hogy „a pedagógusok tanulása”, mint azt, hogy „a pedagógusok képzése”. A képzőknek, itt is ugyanúgy, mint a gyerekek esetében, az önállóan tanuló pedagógus tanulásának facilitálójaiként kell megjelenniük.
A harmadik elem, amit kiemelnék: mindaz, amit ebben a kutatásban csinálunk vagy tervezünk csinálni, azt remélem, hatással lesz arra, amit a pedagógusok képzésével és továbbképzésével kapcsolatos szakpolitikának mondunk. Ennek azért is van jelentősége, mert óriási forrásokat használnak erre az országok, így Magyarország is, és nem mindegy, hogy e forrásokat hogyan költjük el. Ha többet tudunk a pedagógusok tanulásának természetéről, akkor valószínűleg jobban, hatékonyabban lehet ezeket a forrásokat felhasználni.
Mit jelent ez a kutatás a Neveléstudományi Intézet életében?
A kutatás gondolata úgy született, hogy kerestük azt a közös felületet, amely összeköti az itt dolgozó kutatókat és kutatócsoportokat. Az Intézet több vezető kutatója, kutatócsoportja közösen állította össze a programot, amelyet közösen tudunk végezni. E tekintetben ez a kutatás alapvetően eltér a többitől. Szinte mindenki részt vesz benne az intézetből: több kutatócsoport, vezető kutató, doktoranduszaink. A kutatás olyan szintű horizontális együttműködést és tudásmegosztást generál, amilyenre valószínűleg korábban nem volt példa.
Hol és milyen módon kaphatnak az érdeklődök további információkat a kutatásról?
Az elmúlt években törekedtünk arra, hogy a nagyobb kutatási projekteknek legyen saját honlapjuk, nekünk is van saját honlapunk. Tehát, ha valaki beírja a Google-be azt, hogy „ELTE PPK” és hogy „MoTeL”, akkor reményeim szerint a Google odaviszi erre a honlapra, és láthatja, kik vesznek részt a programban, mik az alapvető kérdéseink és, reményeim szerint mihamarabb az első eredményeinket is. Megjelenik a kutatás email címe is, a résztvevő kutatókkal is közvetlenül fel lehet venni a kapcsolatot. A kutatás keretében egyébként havi rendszerességgel szervezünk műhelyeket, ahol megvitatjuk a készülő tanulmányok tervezetét és magukat az elkészült tanulmányokat is. A téma iránt érdeklődőket itt is szívesen látjuk előzetes regisztráció után.
A 2018. októberében indult kutatás hivatalos címe: A pedagógusok folyamatos szakmai fejlődési modelljeinek vizsgálata a köznevelési rendszer, a szervezet és az egyén szintjén. Az 128738 számú projektet a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból biztosított támogatás, a K_18 pályázati program finanszírozza.