Tankönyvek az alkotmányos kultúráért
A beszélgetés résztvevői az ELTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszék műhelyében készült és az Alaptörvény hatálybalépését követően, 2018-ban első ízben megjelent új tankönyveket (Bodnár Eszter – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán {szerk.}: Alkotmányos tanok I-II., illetve Somody Bernadette – Szabó Máté Dániel – Vissy Beatrix – Dojcsák Dalma: Alapjogi tanok I-II.) mutatták be a szakmai közönségnek, miközben arra a kérdésre is keresték a választ, átadhatók-e az alkotmányosság alapértékei az egyetemi képzésben, milyen hatást gyakorol az alkotmányjogra annak nemzetközi és európai meghatározottsága, milyen módon támogathatja az egyetemi képzés a sikeres jogászi pályához szükséges elemzési és problémamegoldási készségek fejlesztését, illetve szükség van-e új módszerek alkalmazására a jogászképzésben.
A kerekasztal felkért hozzászólói Kukorelli István egyetemi tanár, Paczolay Péter egyetemi tanár, az Alkotmánybíróság volt elnöke, az Emberi Jogok Európai Bíróságának bírája és Gárdos-Orosz Fruzsina egyetemi docens, az MTA TK Jogtudományi Intézet igazgatója voltak, s valamennyien állították,
egyértelműen átadhatók az alkotmányosság alapértékei a jogászképzésben,
persze ez sok esetben akadályokba ütközik, hiszen a hallgatók nem mindig érzékelik az alkotmányos alapértékek gyakorlati hasznát. A tankönyvek szerzői az új tananyag írása során éppen ezért fordítottak különösen nagy gondot arra, hogy az alkotmányjogot ne tematikus jogszabályok zárt rendszereként, hanem komplex megközelítésben jelenítsék meg, gyakorlati példák és valós jogesetek bemutatásával, amelyek a tankönyvekhez kapcsolódó Szemelvények és kommentárok, valamint Alapjogi esetek című gyűjteményekben kaptak helyet.
Paczolay Péter álláspontja szerint a hazai alkotmányjogot nem lehet a nemzetközi és európai hatásoktól elkülönítetten, vegytiszta rendszerként kezelni. A magyar alkotmányjog fejlődése organikus része a nemzetközi és európai alkotmányos fejlődésnek, az összefonódó és egyre inkább megszilárduló szálak erős szövetet alkotnak. A nemzetközi, európai és hazai alkotmányjog összefonódását és egymásra hatását jól példázza, hogy a szerzők az alkotmányjog és az alapjogok forrásaként az alkotmányszövegek, nemzetközi egyezmények és jogszabályi rendelkezések mellett a hazai és nemzetközi bírósági, alkotmánybírósági gyakorlatra, valamint tudományos elemző munkákra is támaszkodtak, amelyek következetesen, hivatkozások formájában jelennek meg a tankönyvekben is.
A jogászképzésbe integrált alkotmányos alapértékek átadását szolgáló előadások és gyakorlati órák a tankönyvírók és az Alkotmányjogi Tanszék oktatóinak álláspontja szerint egyfajta módszertani elméleti alapozó tárgyként funkcionálnak. A tankönyvek szerves részét képezik a hatályos, pozitív jogtól független, kifejezetten alapértékeket közvetítő fejezetek, amelyek alkotmányos tanokhoz sorolható alapelvek, fogalmak, követelmények és rendszerszerű összefüggések átfogó elemzésére törekszenek. Így a tankönyvek ugyan nem fedhetik le az alkotmányjog egészét, de igyekszenek átadni „a nagy kirakós” egy szinte mindenhova beilleszthető darabját a joghallgatóknak, ahogyan Gárdos-Orosz Fruzsina fogalmazott. Ebben a keretben bármely alkotmányjogi kérdés elemzése elvégezhető, amellyel a tankönyvírók és oktatók azon célja is megvalósulni látszik, amely a következő jogászgenerációk számára a kritikai gondolkodás képességének átadására irányul.
A képzésbe beilleszthető új módszerek kapcsán minden felszólaló kiemelte, hogy
szükség van a problémaorientált, esetjogi szemléletű, gyakorlati alapú oktatás meghonosítására a magyar jogászképzésben,
ami a hallgatók részéről is megfogalmazódó egyre erősebb igény. Az új tankönyvek egyaránt építenek az egyéni és kiscsoportos, önálló munkára.
A tankönyvek vállalt célja, hogy a következő jogászgeneráció beszélje az alkotmányos kultúra nyelvét, rendelkezzen átfogó tudással a legfontosabb alkotmányos alapértékekről, és ezeket jogászként és szabadságszerező emberként egyszerre ténynek és programnak tekintse.
Forrás: Kiss Balázs/Ars Boni