Tehetségbarát intézményi tanulási környezet

2020.06.19.
Tehetségbarát intézményi tanulási környezet
Az ELTE kutatói szerint a magyar oktatási rendszerben nagy a tehetséggondozáshoz kapcsolódó innovációs potenciál, a pedagógusok számos korszerű módszert ismernek. Rapos Nóra és Lénárd Sándor 2017/18-as kutatásuk eredményeit foglalják össze most megjelent új könyvükben. 

Milyen a tehetséges tanulók számára optimális tanulási környezet, és ezzel szemben mi jellemzi azt a tanulási környezetet, amelyben a hazai pedagógusok tehetséggondozási, tehetségfejlesztési gyakorlata zajlik? Hogyan csökkenthető a kettő közötti távolság? Ezekre a kérdésekre keresi a v álaszt Rapos Nóra, a PPK Neveléstudományi Intézet docense és Lénárd Sándor, az intézet habilitált egyetemi docense közös, új könyvükben, amely a Nemzeti Tehetség Központ kiadásában, a „Tehetségek Magyarországa” projekt keretében jelent meg.

A könyv alapját a 2017/18-as tanévben lefolytatott kutatás adja, amely a tehetséggondozást támogató optimális tanulási környezetet, ezen belül a hazai helyzetképet vizsgálta. Tanulási környezeten azt a „támogató környezetet” értették, amelyben minden feltétel adott a lehető legjobb, legeredményesebb tanuláshoz. Az eredmények azt mutatják, hogy a magyarországi tehetséggondozásban kiemelten jellemző a pedagógusok felelősségvállalása.  Az iskolák számára különösen fontos, hogy a tehetséggondozás céljait és gyakorlatát látványos formában tárják az intézményhasználók, vagyis a diákok elé.

A pedagógusok úgy érzik, leginkább az ő feladatuk a tehetségek felismerése és támogatása. Nagyobb részük abban hisz, hogy a kiváló képességű fiatalokat külön, számukra kialakított fejlesztő környezetben tudják a legeredményesebben segíteni. A megkérdezettek számos korszerű pedagógiai elvet és módszert ismernek, ezeket általában a tanórákon kívül, tehetséggondozó szakkörökön, egyéni vagy kiscsoportos foglalkozások keretében használják. Sokuk a tehetséggondozás újszerű és hatékony formájaként tekint a mentorálásra, az iskola hagyományos szervezeti és működési kereteit meghaladó, projektjellegű megoldásokat azonban kevéssé preferálják.

Könyvükben a szerzők javaslatokat is megfogalmaztak makro-, valamint intézményi és egyéni szinten is arra nézve, hogyan alakítható ki olyan tanulási környezet, amely nyitott az eltérő sajátosságokkal, különböző területeken tehetséget mutató diákok együttes nevelésére. A végkövetkezés szerint az oktatási rendszerben nagy a tehetséggondozáshoz kapcsolódó innovációs potenciál, ez jó alapot adhat ahhoz, hogy Magyarországon megerősödjön a tehetséggondozás adaptív modellje, amely felé az iskolák egy részében már érzékelhető elmozdulás. A kötet teljes terjedelemben letölthető.

Forrás: Nemzeti Tehetség Központ