„Tenyerembe véstelek”

2020.04.16.
„Tenyerembe véstelek”
A járványügyi helyzet miatt virtuálisan tette közzé fogyatékossággal élő és hajléktalan alkotók spirituális tartalmú műveiből tervezett kiállításának anyagát az ELTE Társadalomtudományi Kar.

Az ELTE Társadalomtudományi Kar és a Szabadság Színei Kör (Bege Nóra, Visnyei Emőke, Sőrés Zita) szervezésében április 21-én nyílt volna kiállítás fogyatékossággal vagy Down-szindrómával élő, valamint hajléktalan művészek alkotásaiból Lágymányoson.

A „Tenyerembe véstelek” biblia cím jelzi, a szervezők a társadalmi peremhelyzetben élő emberek alkotóművészetének a spiritualitáshoz, a belső hitvilághoz való kapcsolatát állították a fókuszba. Viktor E. Frankl bécsi pszichoterapeuta munkássága nyomán azt is láttatni akarták,

miképpen fejt ki integráló hatást a peremhelyzetben élő ember életében is a logoterápia spirituális emberképe,

hogyan kapcsolódik ez a fajta gyógyító tevékenység a művészetterápiához, illletve a szociális munkához. A kiállítás védnökségét Juhász Gábor dékán és Prokopp Mária művészettörténész vállalták. A kiállítás anyagának válogatásában Faludy Judit művészettörténész segített.

A jelenlegi járványügyi helyzet miatt a kiállítás megnyitóját novemberre halasztották, de fontosságára való tekintettel a Szabadság színei művészetterápiás honlapon virtuálisan már most látogathatóvá tették, csatolva a képekhez a tervezett nyitóbeszédeket is.

„A társadalmi szemlélet a perifériára került és a mentálisan sérült emberek diagnosztizálásával és beskatulyázásával akaratlanul is bent tartja őket abban a problémában és állapotban, amelyben vannak – veti fel a nyitóbeszéd. – Ha a hajléktalanokat úgy kezeli a társadalom, mintha „normális” életre alkalmatlanok volnának, az újrakezdés lehetőségétől fosztja meg őket, előbb-utóbb ők maguk is nehezen fogják elhinni magukról, hogy olyan emberek, mint bárki más.” Holott ők is a „társadalom testének” fontos tagjai – idézi a beszéd a páli levelet –, ha mind ők, mind a közösség privilegizált tagjai észrevennék az értékeiket, a jelenleg folyamatosan növekvő társadalmi szakadékok szép lassan összeforrhatnának.”

Laza István képe

A képek megjelenése az interneten azt is jelenti, hogy a járványügyi rendelkezések következtében egy szélesebb nyilvánossághoz juthatnak el a "peremlakók" gondolatai – teszi hozzá Prokopp Mária. A fogyatékkal vagy hajléktalan létmódban élők családtagjai, barátai, akik leginkább eljönnének a kiállításra, eddig is különös kincsnek tartották ezeket az embereket, de ezt a megbecsülést a társadalomtól még nem kapták meg. A kiállítás, a járványhoz hasonlóan, felnyithatja az emberek szemét, előhozhatja az emberekből az értékesebb részt, a másikkal való törődést. Hangot kaphat az önzetlen szeretet, amelyet már most is kinyilvánítanak a kiállításon látható művek. Ezek közvetve vagy közvetlenül valamennyien az anyagi világon túlmutató spirituális értékekről szólnak – hangsúlyozza a művészettörténész.

Sőrés Liát már korábban bemutatta az ELTE: 2017-ben a „Hol nem fázik a szeretet”, 2019-ben a „Művészet az emberért!” című csoportos kiállításon láthattuk intenzív képeit.  

Borítófotó: Sőrés Lia képe