Tízmillió éves vulkánkitörést azonosítottak Észak-Magyarországon

Eredményeik alapján a 13,06 millió évvel ezelőtti, négy fázisból álló hatalmas kitörés több mint 3000 négyzetkilométeren, a Mátra keleti peremétől a Bükkön át a Tokaji-hegységig nyomozható. A Tarnaszentmária Dobi-oldal lelőhelyről elnevezett "Dobi kitörés" az évtízmilliókig fennállt beltenger, a Paratethys sekélyebb, partközeli vizeiből robbant ki, amit egyebek mellett a tufaanyagban található foraminiferák (likacsoshéjúak: tengeri egysejtűek vázmaradványai) igazolnak.

A kutatók a kirobbant anyag térfogatát legalább 200 köbkilométernyire becsülik, ami alapján rendkívüli méretű (a robbanásos kitörések skáláján VEI 7-es) kitörés rekonstruálható. A tengervíz és a magma kölcsönhatása mintegy "porította" a magmát (ún. freatomagmás kitörés), így a centiméteres vagy akár deciméteres horzsakövek mellett a kirobbant anyag zöme finom portufa volt. Kémiai összetétele arra utal, hogy a hatalmas mennyiségű magma több külön magmaforrásból csapolódott meg.

A tenger alól történt kirobbanás ellenére a hatalmas térfogatú tufaanyag zömmel szárazföldön rakódott le, mert a terepen megfigyelhető alsó határrétegben növénymaradványok: szárak, levelek, sőt szenesedett fatörzsek találhatók, melyek az egykori élővilágot jellemzik.

A Dobi kitörés – híres társához, Ipolytarnóchoz hasonlóan – pillanatszerűen konzerválta a korabeli őskörnyezetet; és a tovább folytatódó kutatás alapján az prognosztizálható, hogy a sok millió éven át tartó, Észak-Magyarországon ilyen részletességgel még nem vizsgált vulkanizmus megismerése akár több ilyen "Ipolytarnócot" tár majd fel.

Forrás: ELTE TTK