Többéves projekt indul az ősi leletekért
Az elkövetkező években kutatandó bábonyi kultúra nyomaira már több mint fél évszázaddal ezelőtt rábukkantak, de igazán nagyszabású feltárásból eddig kevés akadt. A most induló többéves projekt egyrészt segíthet megérteni a jégkorszak idején végbement természeti folyamatokat, másrészt képet kaphatunk arról, milyen viszonyok között éltek százezer évvel ezelőtt az emberek.
Ringer Árpád, a Miskolci Egyetem régésze, geográfusa elmondta, a lelőhelyet egy amatőr régész fedezte fel 1963-ban. Az első nagyobb ásatást – a bábonyi tanács támogatásával – 1986-ban végezték, ekkor kiderült, hogy
a talált eszközök a középső őskőkorból, a Neander-völgyi emberektől származhatnak.
A következő nagyszabású feltárás 1997-ben zajlott chicagói segítséggel, akkor kétezer leletre, szépen megmunkált kőeszközökre, valamint festéknyomokra bukkantak. 1991-ben egy nagy nemzetközi konferenciát is rendeztek Miskolcon, ahol megerősítették, 100–120 ezer évvel ezelőtti kultúra nyomait tárták föl.
Rengeteg település található kis területen, a most feltárt rész a formáját, méretét tekintve a nagyobbak közé tartozott. Különleges alkalommal használták, rövid időszakokra, de rengeteg alkalommal. Valószínűleg a nyári napforduló kultuszához választották ki, hiszen innen jól látható volt, amint a Nap felkel a zempléni Gergely-hegy és Magas-hegy között. Erre utalhat a testfestés is, amire a vöröset és a feketét használták – árulta el a lelőhelyről Ringer Árpád.
„Vannak szép, jellegzetes levél alakú dárdahegyek, kétoldalas kések, amelyek a rokon kultúrákra is jellemző. A bábonyi kultúra legjellegzetesebb nyersanyaga a bükkszentlászlói kvarcporfír, vannak darabok Korlát és Arka környéki kőzetből, illetve egyedi, csak a Visztula mentén előforduló nyersanyagból. Az is kiderül a hulladékokból, hogy az eszközöket itt készítették. A három hét alatt 1700 darab feletti leletanyagot találtunk. Feldolgozzuk, értékeljük, lesznek laborvizsgálatok, mire jövő nyáron visszatérünk, meg is születnek az eredmények, így új kérdéseink lesznek, és tudjuk majd, mit kell pontosítanunk – mondta Mester Zsolt, az ELTE Régészettudományi Intézet docense.
A kutatásokban Agnés Lamotte, a Lille-i Egyetemen a levélhegyes kultúrával, az őskőkor középső szakaszának iparával foglalkozó kutatója, továbbá Párizsból és Lille-ből érkező hallgatók is részt vesznek. A francia kutató elmondása szerint azért esett Közép-Európára a választásuk, mert itt több a lelet, mint Kelet- és Észak-Franciaországban, tovább maradtak a Neander-völgyi emberek, s az itt talált anyag alkalmas az összehasonlító kutatásokra. A projekt során szeretnék megérteni a Neander-völgyiek vándorlását, illetve még sok kérdést kell tisztázni az emberek viselkedésével, migrációjával, az idővel kapcsolatban.
A képek és a cikk forrása: boon.hu