Trianon új megvilágításban

Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének docense a Trianon 100 kutatócsoport vezetőjeként számos alkalommal vizsgálta már a békeszerződés körülményeit, új műve azonban rendhagyó módon nem politika- és diplomáciatörténeti sémákat követ, hanem új megvilágításba helyezi a történéseket, és a diktátum társadalomra gyakorolt következményeire fókuszál.

A szerző a politikatörténeti aspektus vizsgálata helyett a személyes történekre helyezi a hangsúlyt, azt kutatva, hogy a különböző társadalmi csoportok miként élték meg a háborús összeomlás, az egymást váltó kormányok, a forradalmak és ellenforradalmak egyre erősödő erőszakát. Vizsgálata túlmutat a már sokat kutatott politikai eseményeken és ismert következményeken, célja, hogy a korszakot a hétköznapi emberek traumáin keresztül egy mutassa be, ezzel elősegítve a békeszerződésről folytatott diskurzus további bővítését.

Ablonczy igyekszik sorra venni a különböző társadalmi rétegek tapasztalatait. Habár elismeri, hogy a fennmaradt források jelentős része középosztálybeli visszaemlékezés,

a műben fontos szerepet kapnak a munkásosztály, a paraszti réteg, a nők és a gyerekek történetei is.

Olyan, eddig kanonizálatlan, az állami emlékezéspolitika által nem preferált szálak is előtérbe kerülnek, mint a világháború utáni menekültek sorsa, akiket a forradalmi hullámok erősödésétől tartva a hatalom igyekezett az országban szétszórva integrálni. A megszállt, majd elcsatolt területekről elmenekült százezrek között jelentős mértékben megtalálható volt a képzett középosztály, akiknek az életszínvonala hatalmasat zuhant. Nem volt ritka, hogy a korábban az elithez tartozók a háború után vagonokban kényszerültek élni, az ilyen helyzetek pedig frusztrációt és sok esetben radikalizálódást is szültek.

Trianon elleni tüntetés 1920-ban (Fortepan)

A mű foglalkozik a környező országok intézkedéseivel, melyek a minél nagyobb területek megszerzésére irányultak, azonban ezek nagy része végül kudarcba fulladt. A szerző bemutatja az újonnan létrejött, ideiglenes államalakulatok, az úgynevezett „kérészállamok” céljait és érdekeit is, mint a Bánsági vagy a Kalotaszegi Köztársaság. Ablonczy kitér arra is, mi lett volna, ha a magyar vezetés nem írja alá a békeszerződést, vajon elkerülhető lett volna-e az ország kétharmadának elveszítése. Meglátása szerint a diktátum megtagadásával kizárólag rövid haladékra lehetett volna csak szert tenni, így ha némi területi nyereséggel is ugyan, de az országcsonkítás mindenképp bekövetkezett volna.

Források: kultura.hu;
Könyves magazin