Tudományos utazások – utazás a tudománytörténetbe
Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék és az ELTE TTK Társadalom és Gazdaságföldrajzi Tanszék közös szervezésében megrendezett Dimenziók 2017 – Utazástörténet és tudományos utazók földrajzi és történelmi megközelítésben című konferenciát azzal a céllal hívták életre, hogy interdiszciplináris módon, időben és térben elemezve kapjunk képet arról, hogy a tudományos céllal végrehajtott utazás hogyan járult hozzá az ismeretek felhalmozásához, a tudományos hálózatok kialakulásához Magyarországon. Forrásanyagul valamennyi előadás olyan útibeszámolókat használt, melyeket a Magyarországra látogató külföldiek, illetve a külföldre utazó magyarok készítettek a XVII. századtól kezdve egészen a XX. század derekáig.
A Hallgatói Önkormányzat támogatásával és széleskörű oktatói-hallgatói együttműködéssel szerveződött színes, izgalmas, nem szokványos kétnapos konferencia házigazdája két ELTE-s – a Bölcsészet- és a Természettudományi – Kar volt. Az előadók nemcsak hogy több egyetemről érkeztek (az ELTE-sek mellett jelen voltak a Szegedi Tudományegyetem, illetve a kolozsvári Babeș-Bolyai, a kínai Beijing International Studies University és Varsói Egyetem oktató-kutatói is), hanem többféle intézményt is képviseltek (az egyetemek mellett a Magyar Természettudományi Múzeumot és a Magyar Földrajzi Múzeumot). A felszólalók a legkülönfélébb tudományos korosztályokból kerültek ki, doktorandusztól akadémikusig, miközben a legkülönfélébb szakterületekről, a történelem- és a földrajztudományon kívül az irodalom-, vagy éppen a jogtudományból hozták eredményeiket. A változatos előadásokkal a tudomány, a kultúra, egyáltalán a megismerés dimenziói kerültek egymás mellé valódi tudományközi megközelítések segítségével, s világítottak meg új összefüggéseket.
Az ismeretszerzés egyik alapvető formája mindig is az utazás volt; az utazókat az idő kezdete óta kitüntetett figyelem kísérte. Beszámolóik egyszerre elégítették ki az emberi kíváncsiságot és bővítették az emberiség közös tudását környezetéről, hangsúlyozta szinte valamennyi előadó. Eleinte leginkább egyházi személyek, tudósok és arisztokraták látogattak el idegen földekre és jegyezték fel tapasztalataikat, főként a felfedezés igényével és átadásának szándékával. Göran Wahlenberg nemzetközi hírű svéd növényföldrajzi kutató például azzal a céllal érkezett Közép-Európába, hogy a Lappföldön tett utazásait követően összehasonlító növényföldrajzi kutatásokat végezzen az Alpok és a Kárpátok térségében, utazásának eredményeképpen azonban nemcsak természettudományos munka született, hanem komoly nemzetközi szociotudományos hálózat és kapcsolatrendszer alakult ki magyar-svéd kontextusban, mondta el Lendvai Tímár Edit doktorandusz. Az utazás szerepéről beszélt a tudás akkumulációjában Csikós Zsuzsanna tanszékvezető egyetemi docens is, amikor Rosti Pált említette meg, aki tudományos céllal Humboldt báró útját kívánva bejárni Kubában, Mexikóban és Venezuelában készített korának legkorszerűbb technikájával fotókat olyan tájakon, melyekről ezek az első felvételek.
A XIX. század mobilitási robbanásával azonban egyre több társadalmi réteg képviselői vágtak neki a világnak, s a tömegesedéssel a kiváncsiságot kielégítő ismeretszerzés mellett (sőt egyre többször helyett) az élményszerzés vágya lett az utazások hajtóereje. A világ fokozatos és egyre szélesebb körű feltérképezésével párhuzamosan differenciálódott a földrajztudomány is. Papp Gábor, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusa például azzal az időszakkal – 1711-től 1849-ig – foglalkozott előadásában, amikor még a külföldi tudósok és szakemberek, nem egyszer azonban műkedvelők látogatásai és adatgyűjtő munkáik nagymértékben hozzájárulhattak a Magyar Királyság és Erdély földtudományi megismeréséhez, s vált többek között az ő hatásukra a minerológiából kinőve saját jogú és saját nevű tudománnyá a geológia. Nagyszombatban például 1774-ben már természetrajzi tanszék nyitotta meg kapuit, 1895-től pedig Budapesten a földtani tanszéket látogatták a diákok.
Ahogy a XX. században a leíró földrajztudomány lassan kezdte elveszíteni korábbi jelentőségét, úgy erősödött meg a leginkább tudásszociológiai megközelítésű tudománytörténet, s hozza azóta is az újabb és újabb eredményeket.
A Dimenziók 2017 izgalmas, sokrétű programjával erre a folyamatra is felhívta a figyelmet.
Bár az egymástól térben és időben sokszor meglehetően távoleső naplók, levelek, beszámolók keretéül egyaránt a földrajz szolgál, a természetrajzi, állat- és növénytani leírásokat általában történelmi, politikai, kulturális, néprajzi és egyéb megfigyelések egészítik ki, csak egyik olvasatuk szolgálja a régió bemutatását. A másik olvasat, s a konferencia előadásai mind innen közelítettek tárgyukhoz, sokkal inkább fókuszált arra, honnan, tér és idő milyen metszetéből indul el az utazó, miért éppen oda tart, ahova, milyen következményekkel jár utazása, az általa megfogalmazott kép az adott térségről hogyan illeszkedik a korabeli felfogáshoz, mi befolyásolhatja véleményének megformálása közben, milyen hatással van a közfelfogásra az ő narratívája, illetve hogyan változik esetleg később ez a narratíva. A balkáni térség például akkor került az érdeklődés homlokterébe, amikor a magyar gazdasági elit a politikai vezető réteggel együtt az ország nagyhatalmi törekvésének fő irányát, valamint gazdasági lehetőséget látott az ország balkáni befolyásának növelésében, tudhattuk meg Bottlik Zsolt tanszékvezető egyetemi docens és Kőszegi Margit előadásából. A Balkán ekkoriban a magyar termékek felvevőpiacaként, a máshol súlytalan magyar tőkekivitel elsődleges célpontjaként jelent meg, amihez az a sajátságos ideológia járult, hogy a magyarság feladata a műveltséget elvinni a fejletlen területre. A XIX. század végén, a XX. század elején e nagyhatalmi ideológia tudományos háttereként szolgáltak a térségbe tett utazások, tudományos expedíciók, melyekkel a közvéleményt kívánták formálni a térség jelentőségéről. A XIX. századi balkáni felfedezőutak során, derült ki Demeter Gábor tudományos munkatárs előadásából, a kor nagy földrajzosai valamennyien egyben hírszerző tevékenységet is folytattak vagy közvetlenül, vagy közvetetten, ennek jó példája a földrajzos Felix Kanitz közös bolgár útja a történész Kállay Béni belgrádi konzullal, melyről mindketten beszámolót írtak, s ezek összevetése a mögöttes szándékok kipuhatolására és eltérő szemléletmódjuk bemutatására is alkalmas lehet. A kereskedelmi utazóból rövid időre konstantinápolyi követté avanzsált angol John Sanderson Oszmán Birodalomban tett útját Várkonyi Gábor tanszékvezető egyetemi docens is az egyéni szándékok mellett kereskedelmi érdekkel és az I. Erzsébet-kori angol diplomácia keleti ambícióival magyarázta.
A történeti fejlődésben körvonalazódó nagyobb összefüggések feltárásának másik dimenzióját mutatta be Török Zsolt docens, aki időben és térben igencsak eltérő kartográfiai példákkal jellemezte a térképészet különböző módjainak működését. A ptolemaioszi világképet tükröző hellén matematikai–csillagászati térkép, a kereszténységre jellemző 1500 előtti zarándoktérkép, vagy a II. világháború idején hadszíntérré váló sivatagi terep térképe egyaránt a hatalmi diskurzus fontos elemei, bizonyította előadása.
A tanácskozást látogatás zárta az érdi Magyar Földrajzi Múzeumba.