Új archaeogenetikai tanulmány a Nature-ben
A projekt célja a Brit-szigeteket a bronzkor második felében (Kr. e. 1300–800) elérő népességmozgások feltérképezése volt. Ez a betelepülési hullám összefüggésben állhatott a kelta nyelvek terjedésével, és a betelepültek a Brit-szigetek későbbi vaskori népességének alapját alkothatták.
Ahhoz, hogy Európa bronzkori és vaskori népesedési folyamatait jobban megismerhessük, az európai kontinens számos régiójából, így
hazánk területéről is vizsgáltak DNS-mintákat.
A közép-európai leletek alapvető jelentőségű összehasonlító anyagok voltak a vizsgálati sorozatban. Az eredmények a jövőbeni kutatások során régiónk vaskori népességtörténeti kérdéseinek megválaszolásához is alapul szolgálnak majd.
A vizsgálatokat végző kutatócsoport – a Yorki Egyetem, a Harvard Medical School és a Bécsi Egyetem kutatóinak vezetésével – megállapította, hogy a bronzkor második felében (Kr. e. 1300–800 között) az újkőkor óta Európában élő korai földművesek génállománya ismét megerősödött, dominánssá vált. Ennek köszönhetően Közép- és Nyugat-Európa késő bronzkori népességeinek génállománya jobban hasonlított egymáshoz.
A bronzkornak ebben az időszakában már kiterjedt kereskedelmi útvonalak hálózták be Európa jelentős részét, nagy távolságra eljuttatva a bronzból készült eszközöket és az előállításukhoz szükséges nyersanyagokat. Az új eredmények arra utalnak, hogy az élénk kereskedelmi kapcsolatok jelentős mértékű népességkeveredést is eredményeztek, meghatározó hatást gyakorolva Európa későbbi populációjának összetételére.
A jászberény-cserőhalmi ásatáson a 11. sírból előkerült sárkányfejes lelet (Copyright: Damjanich János Múzeum)
A bronzkortól eltérően a vaskori közösségek örökítő anyagában a genetikai elemzés nem talált nagyobb népességmozgásra utaló nyomokat. A kutatók ebből arra következtetnek, hogy a kelta nyelveken beszélő csoportok már korábban, a bronzkor folyamán érkeztek a Brit-szigetekre.
A kutatásban kiterjedt hazai gyűjteményi és kutatási hálózat vett részt. A magyarországi résztvevők munkáját Szécsényi-Nagy Anna (ELKH BTK Archeogenomikai Intézet) és Hajdu Tamás (ELTE TTK Embertani Tanszék és MTM Embertani Tár) koordinálta. További résztvevők
Az eredményeket a kutatócsoport 2021. december 22-én a Nature-ben tette közzé.
Összefoglaló a kutatás jelentőségéről
Borítófotó: Emberi sziklacsont laboratóriumi tisztítása DNS mintavétel előtt az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézetében. (Fotó: Ficsor Márton)