Új egyetemi tanárok az ELTE-n
Barátné Hajdú Ágnes az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtár-fizika szakán végzett 1979-ben, 1997-ben ugyanitt szerzett doktorátust, 2013-ban pedig habilitált. 1987 óta tanít az ELTE-n, jelenleg a Könyvtártudományi Tanszék vezetője. 2009 óta az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet vezető szakértője könyvtár- és információtudomány területen. Számos nemzetközi és magyar szervezet tagja, 2015-ben magyarként elsőként választották be az IFLA (International Federation of Library Associations and Institutions) legmagasabb testületébe a szervezet 1927-es megalakulás óta. Kutatási területei az osztályozáselmélet, az információ vizualitásának problémája, az információ- és tudásmenedzsment, valamint a könyvtármenedzsment egyes kérdései, foglalkozik 19–20. századi könyv- és könyvtártörténettel, olvasókörök és társadalmi egyesületek történetével, a felnőttképzés, illetve a könyvtárpedagógia metodikai kérdéseivel.
Bernáth László matematika-fizika szakos tanárként végzett, majd érdeklődése a pszichológia felé fordult, e tárgyból diplomát az ELTE-n, PhD-fokozatot a Pécsi Tudományegyetemen szerzett. 1990 óta az ELTE oktatója. Legnagyobb hatású tudományos közleményei a párválasztást befolyásoló tényezőkkel kapcsolatos eredményeit foglalják össze. Matematikai érdeklődése több kutatási témájában is meghatározó szerephez jutott, így például nevéhez fűződik egy ismert optikai illúzió, az ún. Hermann-rács jelenség korábbi, évtizedeken át elfogadott magyarázatának kísérleti úton igazolt cáfolata, és annak bizonyítása, hogy az illúzió megjelenésének a rácsvonalak egyenessége a feltétele. Számos cikke jelent meg a matematika tanításával és tanulásával kapcsolatban is, különösen sokat foglalkozott a stressz és a szorongás tanulásra gyakorolt hatásával.
Győri János az ELTE BTK-n 1980-ban szerzett diplomát magyar-könyvtár szakon. Több mint egy évtizedes gyakorló pedagógusi tevékenységét követően az 1990-es évek elején érdeklődése a neveléstudományi kutatás felé fordult. Az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában szerzett doktori fokozatot. 2005 óta az Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Intézet munkatársa, ahol kollégáival először hozott létre Magyarországon olyan oktatói műhelyt, illetve képzési programot, amelynek fő profilja az oktatás kulturális dimenzióinak vizsgálata. Fő kutatási területei közé tartozik a tehetséges tanulók pedagógiája, a tehetség kibontakozásának és hasznosulásának társadalmi összetevői, a pedagógia kulturális tényezői; az árnyékoktatás jelensége, a tanárképzés és tanár-továbbképzés elméleti és gyakorlati kérdései, a tudásmenedzsment és innováció folyamatai az oktatásügyben; a tanári tudás együttműködésen alapuló, kölcsönös konstrukciós folyamatai, tanórakutatás, az irodalomtanítás elmélete és gyakorlata, valamint az európai/globális állampolgári nevelés kérdései.