Új ELTE-s akadémikusok

Kövér György 1949-ben született Hajdúböszörményben. 2016-tól az MTA levelező tagja. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézet Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékének professor emeritusa. Szűkebb szakterülete a gazdaság- és társadalomtörténet. Levelező taggá választása óta is lankadatlan a tudományos munkássága, ezt egészében 14 könyv (ebből három idegen nyelvű) és 235 MTMT-ben regisztrált publikáció (a Hirsch-indexe 16) fejezi ki beszédes módon. Iskolateremtő tudósként ma is ő vezeti az ELTE Társadalom- és Gazdaságtörténeti Doktori Programot. Sokrétű tudományos munkássága felöleli a gazdaság- és társadalomtörténet, valamint a historiográfia területét. Számos szakmai szervezet vezetője volt a múltban, és ma is több akadémiai bizottság tagja.

Frank András 1948-ban született Budapesten. 2016 óta az MTA levelező tagja. Matematikus, az ELTE Természettudományi Kar Matematikai Intézetének professor emeritusa. Fő kutatási területe a kombinatorikus optimalizálás. Az 1998-as Nemzetközi Matematikus Kongresszuson meghívott előadó volt. Úttörő módon oldotta meg a négyzetrácson adott pontpárok élfüggetlen utakkal való összekötésének (a VLSI-tervezésben fontos) problémáját. Alapvető Tardos Évával közös eredménye: minden polinomiális időben megoldható kombinatorikus optimalizálási feladat erősen polinomiális időben is megoldható. Minimax tételei és algoritmusai teljesen új utat nyitottak optimalizálási feladatok súlyozatlan esetére. Az egyik legsikeresebb hazai iskolateremtő matematikus. Levelező taggá választása óta tanítványaival és Murota Kazuo (Kazuo Murota) neves japán matematikussal számos fontos cikket publikált.

Miklósi Ádám 1962-ben született Budapesten. 2016 óta az MTA levelező tagja. Egyetemi tanár, az ELTE Természettudományi Kar Biológiai Intézet Etológiai Tanszékének vezetője, intézetigazgató. Szűkebb szakterülete az etológia, a humánetológia, az ember-állat interakció, a kognitív etológia, a kommunikáció és a viselkedésgenetika. Több mint 15 éve vezeti az ELTE Etológiai Tanszékét, ahol világviszonylatban is jelentős kutatási teljesítményt ért el kutatótársaival. A kutyák viselkedésének és problémamegoldó képességének vizsgálata az emberi viselkedés számos aspektusának megértéséhez vezetett, összehasonlító etológiai kutatásai az elme evolúciójának megismeréséhez járultak hozzá. Újabb kutatási területe, az általa alapított etorobotika célkitűzése, hogy a szociális robotok képességeit etológiai alapú viselkedési szabályrendszerekre alapozzák. Az irányításával működő tanszéken két Lendület- és egy ERC-kutatócsoport működik. 14 PhD-hallgató témavezetője volt, 246 közleményre 8946 független hivatkozást kapott.

Haas János 1947-ben született Budapesten. 2016 óta az MTA levelező tagja. Az ELTE kutatóprofesszora, kutatómunkáját 2017-es nyugállományba vonulását követően is végzi az MTA-ELTE Geológiai, Geofizikai és Űrtudományi Kutatócsoportjában. Szűkebb szakterülete a szedimentológia, a rétegtan és a regionális földtan. A hazai karbonát-szedimentológia iskolateremtő elindítója. Az MTA levelező tagjává választását követően kutatásainak fókuszába a különböző dolomit kőzetfajták képződési körülményeinek megismerése került. Társszerkesztője volt a Magyarország Nemzeti Atlasza (2018) „Földtan” című fejezetének. 421 tudományos közleményéből 29 jelent meg levelező taggá választását követően. Független hivatkozásainak száma 2544, h-indexe 30. 2017 óta az MTA Földtudományi Doktori Bizottságának elnöke. A X. osztály képviselője az MTMT Tudományos Tanácsában. 2018-tól a Magyarhoni Földtani Társulat társelnöke. 2017-ben elnyerte a Földtani Társulat Koch Antal-emlékérmét, 2021-ben Szabó József-emlékérmet kapott.

Katz Sándor 1975-ben született Bonyhádon. 2016-tól az MTA levelező tagja. Az ELTE egyetemi tanára, a Fizikai Intézet igazgatója. Szűkebb szakterülete az elméleti részecskefizika, azon belül a kvantumtérelméletek számítógépes szimulációja. A hazai felsőfokú fizikaoktatás és a részecskefizikai kutatások kiemelkedő teljesítményű személyisége (10 525 független idéző). Az általa létrehozott, hazai és külföldi fiatalokból álló ELTE-kutatócsoportnak vezető szerepe van a komplex hatásfunkcionállal definiált kvantumtérelméletek számítógépes szimulációjának fejlesztésében. Újabb, világszerte kiemelten idézett eredményei: (1) Meghatározta a kiterjedten kutatott sötét részecske, az axion tömegét (2016); (2) a mérésekhez legközelebb álló elméleti tárgyalást adott a müon anomális mágneses momentumára (2021). Vezetésével az ELTE Természettudományi Kar Fizikai Intézet Elméleti Fizikai Tanszéke a hazai elméleti részecskefizikai kutatások legnagyobb teljesítményű kutatóhelyévé fejlődött.

Giampaolo Salvi 1954-ben született a svájci Locarnóban. 1978 óta az ELTE oktatója; jelenleg az ELTE Bölcsészettudományi Kar Romanisztikai Intézet Olasz Nyelv és Irodalom Tanszékének egyetemi tanára. 2001-ben kapta meg az MTA doktora címet. Szakterülete az olasz leíró nyelvészet és az újlatin nyelvek történeti vizsgálata. A romanisztika nemzetközileg elismert kutatója. Figyelemre méltó eredményeket ért el az olasz szintaxis számos területének, többek között az infinitívuszos mondatok szerkezetének, a személyes névmások grammatikájának, a főnévi csoportok szerkezetének elemzésében. Eredményei beépültek a háromkötetes, Lorenzo Renzivel közösen szerkesztett olasz leíró nyelvtanba. Fontos nyelvtörténeti megállapításai születtek a segédigék története és az újlatin nyelvek szórendje tekintetében. Figyelemre méltó nyelvtörténeti eredményei vannak a klitikumok és a segédigék története terén. Fontosak a klasszikus latin és a vulgáris latin mondatszerkezeteinek összehasonlítása terén tett megállapításai. Kiemelkedő munkákat írt a galego-portugál és az ófrancia szintaxisra vonatkozóan is. Lorenzo Renzivel ő szerkesztette a kétkötetes olasz történeti nyelvtant. Jelenleg öt nemzetközi romanisztikai folyóirat szerkesztőbizottságának munkájában vesz részt. 2013-ban tagjává választotta az 1583-ban alapított firenzei Accademia della Crusca, 2017 óta pedig az Academia Europaeának is tagja. Eredményei elismeréseként Galilei-díjjal tüntették ki.

Demetrovics Zsolt 1971-ben született Budapesten. 2014-ben lett az MTA doktora. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézetének egyetemi tanára. A szenvedélybetegségek pszichológiai alapkutatásában és a társadalomtudományokkal ötvözött alkalmazott kutatásában nyújt átütő teljesítményt. Korán felfutó, közel 30 éves munkásságát jellemzi az addiktológia pszichológiai elmélyítése, korábban nem vizsgált populációk és mellőzött jelentkezési formák bevonása a kutatások látókörébe, különös tekintettel a hazai droghasználati mintázatok jellegzetességeire, valamint az új pszichoaktív szerek terjedésére. Hazai és nemzetközi szerepének meghatározó vonása a viselkedési addikciók bevonása a tudományterület rendszeres és komparatív vizsgálataiba. Nemzetközi szerepét tükrözi a 2016-ban megszületett International Society for the Study of Behavioral Addictions nemzetközi tudományos társaság elnöki posztja. Önálló és szerkesztett kiadványainak, többszerzős, impaktfaktoros közleményeinek gazdagsága szembeötlő (impaktfaktora 811, a rá vonatkozó idézetek száma 6900, h-indexe 42). Nagy hatású oktató, témavezetésével 20 fő szerzett PhD-fokozatot. 2014–2021 között az ELTE PPK dékánja, 2016–2021 között a Pszichológiai Doktori Iskola vezetője. Kiemelkedő és elismert kutatómunkáján, valamint sokrétű egyetemi oktatói, vezetői tevékenységén túlmenően az elmúlt években kiemelkedően pozitív szerepet játszott a pszichológusszakma összképének alakításában, nagyban segítette kortársai és a fiatalabb generációk szakmai munkáját és előrehaladását, a szakmai közéleti fórumok felfrissülését és harmonikus működését.

Buczolich Zoltán 1961-ben született Budapesten. Az MTA doktora címet 2007-ben nyerte el. Az ELTE egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a valós analízis, az ergodelmélet, a dinamikus rendszerek és a multifraktál-analízis. 2005-ben megoldotta az akkor már 40 éve nyitott, ún. gradiensproblémát. Megmutatta, hogy egy nyílt halmaznak egy többváltozós függvény gradiense általi inverz képe lehet nemüres és nullmértékű. Konstrukciójának egészen újszerű módszere később önálló kutatások tárgya lett, és számos más területen is alkalmazásra lelt. Rendkívül jelentősek a Σ f(nx) sor majdnem mindenütt konvergenciájára és ennek általánosításaira vonatkozó vizsgálatai; e témában írt dolgozatai számos régi és nehéz problémát oldanak meg. Ugyancsak kiemelkedőek a nem konvencionális ergodikus közepekre vonatkozó eredményei. Egy régi nevezetes sejtést megcáfolva sikerült olyan nulla Banach-sűrűségű sorozatot konstruálnia, amely L1-beli függvények ergodikus közepeinek majdnem mindenütt való konvergenciáját biztosítja. Különösen jelentős a 2010-ben Daniel Mauldinnal közösen írt és az Annals of Mathematicsben megjelent, 50 oldalas dolgozata, amely megoldja Jean Bourgainnek az L1-függvények négyzetek mentén vett ergodikus közepek konvergenciájára vonatkozó problémáját. Kitüntetései: Rényi Kató-díj (1985), Grünwald Géza-díj (1987), Alexits György-díj (1994), Akadémiai Díj (2020).

Császár Attila 1959-ben született Dorogon. 1983-ban az ELTE vegyész szakán szerzett diplomát. 1998 óta az MTA doktora. Az ELTE Természettudományi Kar Kémiai Intézetének egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a kvantumkémia és a molekula-spektroszkópia. A hazai elméleti kémia meghatározó szaktekintélye. Világszerte elismert iskolát teremtett az analitikai célokra is alkalmazott, nagy felbontású molekula-spektroszkópia elméleti támogatását lehetővé tevő kutatásaival. Definiálta a kvantumkémia negyedik korszakát, megalkotta a spektroszkópiai hálózatok elméletét, lehetővé tette egzotikus, de alapvető fontosságú kémiai jelenségek (alagúthatás, rezonanciák) és rendszerek (van der Waals-klaszterek) vizsgálatát. Az általa és csoportjában kifejlesztett elméletek, algoritmusok és számítógépes programok széles körű együttműködések alapjául szolgáltak, a segítségükkel kapott eredmények pedig gyakorlati szempontból is meghatározók, például jelentős a hozzájárulásuk a földi üvegházhatás tudományos alapjainak megértéséhez, a légkör- és asztrokémiai ismereteinkhez. Több mint 246 angol nyelvű tudományos közleménye jelent meg, publikált a Nature, a Science és a Physical Review Letters vezető nemzetközi folyóiratokban, cikkeire 7700 független hivatkozást kapott, ezek száma évente több mint ezerrel nő, h-indexe 55. Négy nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. Számos tudományos kitüntetés, közöttük a Széchenyi-díj és a Polányi-nagydíj birtokosa. 12 végzett PhD-hallgatója közül ketten elnyerték a Junior Prima díjat.

Földi András 1957-ben született Budapesten. 2002 óta az MTA doktora. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán egyetemi tanár. Kutatási területe elsősorban a római magánjog és európai hatástörténete összehasonlító jogtörténeti perspektívában. Elmélyülten kutatta a római jog kereskedelmi jogi intézményeit; e tárgykörnek, amelyből monográfiát is publikált, nemzetközileg az egyik legelismertebb szakértője. Igen értékes a másért való felelősség tárgykörében megjelent, számos új eredményt tartalmazó monográfiája. Hasonlóképpen színvonalasak a jogügyleti érvényesség és hatályosság fogalomtörténetét újszerűen bemutató tanulmányai. A hazai polgári jog fejlődésére számottevő hatást gyakorolt a jóhiszeműség fogalom- és dogmatörténetét mesterien bemutató kismonográfiája. Rangos nemzetközi szakfolyóiratokban németül, olaszul, angolul és franciául megjelent tanulmányai révén nemzetközi idézettsége kiemelkedő, eredeti eredményeit tekintélyes külföldi tudósok elismerően méltatják. A „Földi–Hamza” néven ismert római jogi tankönyv (Földi András – Hamza Gábor: A római jog története és institúciói. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996) társszerzősége mellett megújította az egyetemes jogtörténet oktatását is a nevével fémjelzett Összehasonlító jogtörténet című nívódíjas egyetemi tankönyvvel (ELTE Eötvös Kiadó, 2020), amely az intézmény- és dogmatörténet fókuszba helyezésével tűnik ki. Nyelvtudása kiemelkedő, rendszeresen ad elő nemzetközi konferenciákon és külföldi egyetemeken. 2017 óta az MTA Doktori Tanácsának tagja.

Magyari Enikő Katalin 1973-ban született Debrecenben. 2016 óta az MTA doktora. Az ELTE Természettudományi Kar Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, valamint az MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoportjának tudományos tanácsadója. Szűkebb szakterülete a palinológia és paleoökológia. A jégkorszak végi klíma- és növénytakaró-változás nemzetközileg ismert kutatója. Elsőként írt le ~1500 éves periodikus vegetációváltozásokat az utolsó eljegesedés maximumán hazánk tavi üledékeiből. Ezeket grönlandi klímaciklusokkal korrelálva kimutatta, hogy az észak-atlanti tengeráramlat-változásokra a Kárpát-medence éghajlata és növényzete is gyorsan reagál. Megfigyelte, hogy az eljegesedés végén rövid lehűlési időszakokban térségünket csillapított klímaváltozás jellemezte, ami lehetővé tette a mérsékelt övi flóra egyes elemeinek túlélését. Igazolta, hogy a holocénben a Nagyalföld zömét az emberi hatások ~3000 évvel ezelőtti fokozódásáig lomblevelű erdős sztyepp borította. Kárpáti régióbeli eredményeit az európai klíma- és vegetációtörténeti rekonstrukciókba integrálta, és felhívta a figyelmet a térség refúgiumszerepére. A Déli-Kárpátok hegyvidéki tavainak üledékén a paleoökológiai módszerek széles spektrumát alkalmazva feltárta a térség ökoszisztémaváltozásait az elmúlt 15 ezer évben. Az elsők közt alkalmazott ősi DNS-vizsgálatokat populációgenetikai kérdések tisztázására, jellemezve a genetikai sokféleség válaszát a klímaváltozásra. Újabb kutatásai a megafauna-kihalás környezeti hátterének tisztázására és az utolsó 500 év gyorsuló tájváltozásaira irányulnak. 2019-ben a negyedidőszaki kutatások világszervezetének (International Union for Quaternary Research, INQUA) főtitkárává választották. 114 publikációja közül 31 D1, további 25 Q1 rangú folyóiratban jelent meg. Munkáira 1353 független idézés ismert, h-indexe 27.

Derényi Imre 1970-ben született Csornán. 2006 óta az MTA doktora. Az ELTE Természettudományi Kar Biológiai Fizika Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Szűkebb kutatási területei a biológiai fizika, a komplex hálózatok szerkezete, valamint evolúcióbiológiai jelenségek elméleti vizsgálata. Általános statisztikus fizikai leírását adta a molekuláris motorok és pumpák működésének, valamint kidolgozta a vonatkozó működési elvek technológiai alkalmazásait. A komplex hálózatok területén úttörő munkát végzett a gráfokon belüli átfedő csoportok azonosításában. Analitikus és számítógépes eljárással igazolta, hogy a mutációk felhalmozódásának ütemét a hierarchikus szerveződésű szövetek képesek az elvi minimum közelében tartani. Kiemelkedő visszhangot kiváltó eredményeit a legjelentősebb nemzetközi szak- és interdiszciplináris folyóiratokban publikálta (Physical Review Letters, Nature, PNAS). Független hivatkozásainak száma több mint 7000. Összesen 21 diplomamunkásnak és doktorandusznak volt témavezetője. Az ELTE Fizikai Intézetének oktatási igazgatóhelyettese, az MTA Biofizikai Bizottságának társelnöke, 2019-ben Akadémiai Díjat kapott.