Új járványok, régi félelmek
A pestis az 1300-as évek közepétől kezdve közel négy évszázadon keresztül sújtotta Európa lakosságát. Az akkori tapasztalatok olyan mélyen beleivódtak a társadalmi tudatba, hogy az elsőként valódi pandémiává váló spanyolnátháról is sokáig azt hitték, valójában pestisvírus okozza. A feltételezés annak ellenére igen elterjedt volt, hogy a 19. században pusztító kolerajárvány utolsó hullámait a lakosság egy része maga is megtapasztalhatta. A pestis a modern társadalmak legmeghatározóbb járványélménye, ami nem is meglepő, hiszen a 25–40% körüli halálozási rátával bíró járvány annak idején Európa lakosságának mintegy 30%-át elpusztította.
Géra Eleonóra különböző levéltári források alapján ismerteti a pestis társadalomra gyakorolt hatását, így megtudhatjuk többek között, hogy
már ekkor is az emberek izolálását tartották célravezetőnek a betegség elleni küzdelemben,
aminek betartását a katonaság ellenőrizte. A szigorú központi intézkedések a társadalom minden rétegének életvitelére nagy hatást gyakoroltak. A szabad mozgás korlátozása miatt egyre gyakoribbá vált a kijárási tilalom megszegése, de a helyzetet nehezítette a járvány terjedésével kapcsolatos félelmek erősödése és az ellátás akadozása is, melyek már erőszakos reakciókat is kiváltottak a lakosságból.
A szerző több példát is említ, melyekben felfedezhetjük a különböző társadalmi osztályok szabályszegésének mintázatait. A társadalom alsóbb rétegeit képviselő csoportok az éhezés szélére jutottak, ezért főként üzletelni, koldulni, adott esetben lopni szöktek ki otthonaikból. A budapesti városrészek közül az akkoriban szegény környéknek számító Tabánt is lezárták, engedetlen lakosaival szemben kemény kézzel lépett fel a hatóság.
A társadalmi rend is felborulni látszott: többször lázadásba fordult át az otthonok ellenőrzése, és nem volt ritka az orvosok és az ápolók elleni erőszak sem. A Vízivárosban és a Várban lakó polgárok türelme is véges volt: a főként mulatozás céljából elkövetett szabályszegőket pénzbírságra kötelezték, de az engedetlenség több esetben is olyan méreteket öltött, hogy a budai várparancsnok kilakoltatással is kénytelen volt megfenyegetni a lakosságot.
Ferences rendi szerzetesek a pestis áldozatait kezelik a 15. században (Forrás: Wikimedia Commons)
A járvány okozta gazdasági nehézségek is megmutatkoztak, főként 1709 és 1712 között, amikor Buda városának egyes részei vagy egésze három alkalommal is hosszú hónapokra zárlat alá került. A fürdők, fogadók és kocsmák bezárása mellett a kereskedelmi kapcsolatok is megszakadtak, a védelemre és az ellátásra fordított összeget a város csak kölcsönökből tudta kifizetni. Hasonlóan más, pestisfészeknek tekintett városokhoz, Buda is vesztett korábbi gazdasági jelentőségéből, a várost még a járvány után is sokáig elkerülték. De tömegesen kezdték elhagyni Budát a teljes nincstelenségbe kerülő emberek, sőt a tehetősebb polgárok is – egyfajta elvándorlási hullám is jellemezte a járvány utáni időszakot.
Géra Eleonóra egy másik jelenségre is felhívja a figyelmet: a pestist követően megnövekedett a házasságkötések száma, melynek oka a népességfogyás mérséklése mellett a megélhetési válságban is keresendő.
A társadalmat megerősítette az összetartozás élménye, fokozott figyelem irányult a rászorulók segítésére
és az árvák felnevelésére, ezzel párhuzamosan azonban erős ellenérzés alakult ki a városba érkező idegenekkel szemben.
Az izoláció mellett egy másik, a járvány terjedésének mérséklését és az egészségügyi dolgozók védelmét célzó alapintézkedés is a pestisjárvány időszakára vezethető vissza. Ekkor jelentek meg a védőöltözet ősei és az azóta a járvány szimbólumává vált pestisdoktor-felszerelés is. Alkalmazták továbbá a fertőtlenítés különböző módszereit is, és a vírus terjedésének olyan különösen veszélyes forrásai mellett, mint a szennyezett ivóvíz és az emberi ürülék, az olyan használatai eszközökben rejlő veszélyre is felhívták a figyelmet, mint a készpénz.
A pestisnek – és később a kolerának – azonban pozitív hozadékai is voltak: az infrastruktura jelentős fejlődásnek indult, ivóvíz- és szennyvízhálózatokat építettek ki, megszülettek az első közegészségügyi törvények, és elkezdődött a lakosság széleskörű tájékoztatása és felvilágosítása is – ezek az intézkedésekkésőbb nagymértékben hozzájárultak a járványok leküzdéséhez.
Forrás: MTA
Borítófotó: Kolerás beteg elszállítása a Vöröskereszt Egylet kocsiján (Forrás: Vasárnapi Újság 39. évf. 42. sz. (1892. október 16.). Jantyik Mátyás rajza