Újragondolt feminizmus

Az előadás vizsgálódásának célkitűzése a „Nyugatról” érkező elméletek, szűkebben az angol-amerikai feminista elméletek lokális felhasználási módjainak vizsgálata a tudománypolitikai szempontból ütközőzónának, határterületnek tekintett Kelet-Közép-Európa terepén, azon belül Magyarországon, ahol a világot kétpólusúvá feszítő történelmi, társadalmi, kulturális, gazdasági, és politikai különbségek jelentősen befolyásolják a „nyugati” elméletek „keleti” befogadását.

Az angol-amerikai feminista „politizáló elméletek” érkezése különösen erős ellenállásba ütközik Kelet-Közép-Európa országaiban, hiszen a kultúra és a társadalom szövetének valamennyi rétegét erőteljesen átpolitizálják, ami a politika, a politikum fogalmát mindaddig másképp értelmező, s attól nagy mértékben elhatárolódó közép-keleti kritikai- és olvasóközönség számára idegenkedést keltő gyakorlatnak számít.

A „nyugati” feminista elméletek éppen abban a magánszférában kívánják ugyanis feltárni a rejtetten működő ideológiákat, ahonnan a „Kelet-Közép” államainak polgárai azt mindenképp igyekeznek távol tartani. A kutatás egyik, interkulturális terepen mozgó célterülete éppen ezért azt kívánja feltárni, hogy miként, milyen együttműködéseken és ellenállásokon keresztül történik a nyugati feminista elméletek kelet-közép-európai, azon belül is a magyarországi recepciója.

A vizsgálat keretét egyrészt az Edward Said által még 1982-ben kidolgozott utazóelmélet-elmélet, másrészt pedig az Immanuel Wallerstein által felállított világrendszer-elméletből származó, Marina Blagojević által a feminista elméletekre alkalmazott centrum–félperiféria–periféria terminusának hármas keretrendszere adja.