A társadalomtudományok a kommunista diktatúrákban sajátosan fejlődtek. Az 1953 utáni enyhülés során lehetőség nyílt arra, hogy a tudományok kiléphessenek a rendszerlegitimáló szerepkör kalodájából, de természetesen továbbra sem volt szó a szabad kutatás lehetőségéről. A szocialista rezsimek 1989. évi összeomlásáig a kutatókat valamilyen mértékben folyamatosan korlátozták a kommunista állampártok. Az egyes államok tudománypolitikája között mégis lényeges különbségeket figyelhetünk meg. A magyar szakirodalom eddig alig vizsgálta nemzetközi összehasonlításban a „létező szocializmusok” problémáit elemző tudományokat. Milyen hasonlóságok és milyen különbségek figyelhetők meg az egyes országok tudományirányítási gyakorlatai között? Volt-e igény az uralmi rendben a kutatók eredményei iránt? Hogyan vettek részt a társadalomtudósok a rendszerváltás előkészítésében? A kerekasztal-beszélgetés résztvevői, Stefano Bottoni, az MTA BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa, Kalmár Melinda, a Szegedi Tudományegyetem kutatója, Szabadai Veronika, az ELTE TáTK egyetemi docense többek között ezekre a kérdésekre keres választ.  

Meghívó