Vécsey Tamásra emlékezve
100 évvel ezelőtt halt meg az egyetem 1901–1902 közötti rektora, a római jog neves professzora. A budapesti jogi kar első szemináriuma az általa 1887-ben alapított római jogi szeminárium volt, 1874-től 1912-ben bekövetkezett haláláig itt oktatott.
Vécsey Tamás (1839–1912) 1856-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a pesti egyetem jogi tanfolyamán, ahol 1860-ban végzett. 1861-ben Eötvös Loránd nevelője lett, majd két évre rá pesti egyetemen a római jog magántanárává avatták. 1864-től tíz éven át az eperjesi jogakadémia tanára volt. 1874-ben visszatért a budapesti egyetemre, ahol a II. számú római jogi tanszéken nyilvános rendkívüli tanárrá, majd egy évre rá nyilvános rendes tanárrá avatták. Itt tanított haláláig. Közben 1881–1882-ben, illetve 1891–1892-ben az egyetem jogtudományi karának dékánja, illetve 1901–1902-ben az egyetem rektora volt. A jogutód intézmény Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Vécsey tiszteletére róla nevezte el az Egyetem téri főépület VIII. számú előadótermét Vécsey Auditoriumnak. Az alábbiakban Hamza Gábor akadémikus, egyetemi tanár, a Római Jogi Tanszék tanszékvezetője emlékezik meg róla.
Hamza Gábor:
Vécsey Tamás halálának századik évfordulója alkalmából
Vécsey Tamás, a római jog neves professzora, az MTA rendes tagja a kutatás és az oktatás szerves egységének Wilhelm von Humboldt által megfogalmazott ideáját intézményes formában is megvalósítani szándékozta. Jeles szereplője volt a dualizmus politikai életének is. Több cikluson át volt tagja a Képviselőháznak, és ebben a minőségében szoros kapcsolatban állt a jogszabályalkotással is. A Képviselőházban több konkrét ügy jogi vonatkozásainak előadójaként is szerepelt; ő referálta például az 1878-as boszniai okkupáció sérelmeit.
A budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának első szemináriuma a Vécsey Tamás által 1887-ben alapított római jogi szeminárium volt.
Alapító tagja a Magyar Jogász Egyletnek, amelynek kezdettől fogva igazgató-választmányi tagja, majd 1878-tól egészen 1912-ben bekövetkezett haláláig választott alelnöke is volt. A Magyar Jogász Egylet ülésein gyakran tartott nagy figyelemmel kísért előadásokat. Különösen nagy érdeklődésre tartott számot előadása a jogi szakoktatás reformjáról rendezett vitában, melyre 1889-ben kerül sor. Vécsey Tamás jártassága a jog- és államtudományokban hozzájárult a bírói, majd a jogtudományi államvizsgák színvonalának emeléséhez. Vécsey Tamás kezdettől fogva szerkesztőbizottsági tagja volt az 1902-ben alapított Jogállam c. folyóiratnak, melynek hasábjain maga is gyakran publikált.
A római jog institutiói c., hét kiadást megért, magas szakmai színvonalú tankönyve több jogászgeneráció római jogból való felkészülésének szolgált alapjául. Különösen értékesek a monográfiáknak is tekinthető tanulmányai a császárkori római jogtudósokról. Vécsey Tamás jogi szakirodalmi munkássága azonban nem korlátozódott a római jogra. A különböző jogi szakfolyóiratokban (Magyar Themis, Jogtudományi Közlöny) hazai és egyetemes jogtörténettel és hatályos joggal foglalkozó tanulmányokat egyaránt közzétett.
Figyelemmel kísérte a magyar magánjog kodifikációjának munkálatait is, értékelve és nemzetközi összehasonlításban elemezve az egyes (rész)tervezeteket.
Vécsey Tamást 1881-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1889-ben rendes, 1911-ben pedig – tudományos életműve elismeréseként – tiszteletbeli tagjává választotta.
Vécsey Tamás példaképe a jog iránt gyakorlati vonatkozásban is érdeklődő jogtudósnak. Munkásságával jelentős mértékben hozzájárult hazánkban az európai színvonalú jogalkotáshoz és jogalkalmazáshoz.