Veszélyben a kutatói autonómia?

2022.06.28.
Veszélyben a kutatói autonómia?
A tömegképzést folytató egyetemek vállalati típusú belső szerveződése, a publikációs kényszer és a pályázati forrásokért, illetve az ipari együttműködésekért zajló nemzetközi küzdelem komoly kihívást támaszt mind az intézményi, mind a kutatói autonómiával szemben. Ewelina K. Niemczyk és Rónay Zoltán cikkét a Higher Education Quartely közölte.

A nemzetek jólétének és gazdasági versenyképességének egyik mutatója a kutatási tevékenység, aminek következtében az akadémiai kutatókkal szemben támasztott követelmények egyre gyarapodnak. Elvárás a kutatókkal szemben, hogy hatékonyan működjenek a gyorsan változó és kihívásokban gazdag kutatási környezetben, azaz képesek legyenek nemzetközi szintű és interdiszciplináris együttműködéseket kialakítani, azokhoz belső és külső támogatókat szerezni, és ami a legfontosabb, kézzelfogható kutatási eredményeket publikálni. Mindezt magas színvonalon, kellő intenzitással és lehetőleg gyorsan.

Az elvárt kutatási kiválóság befolyásolja a kutatók alkalmazását, előmenetelét és munkájuk elismerését is.  

A kutatói produktivitás és a tudományos kiválóságra való törekvés azonban korlátozhatja a kutatók egyéni autonómiáját – állítja Ewelina K. Niemczyk, a dél-afrikai North-West Egyetem docense és Rónay Zoltán, az ELTE Neveléstudomány Intézet docense, az Oktatás-Jog-Pedagógia Kutatócsoport vezetője. A felsőoktatási oktatók-kutatók előtt álló feladatokról és ezek kutatói autonómiát érintő hatásáról szóló tanulmányukat a nemzetközi szakirodalom és egy összefoglaló kutatás másodelemzése alapján írták, amely 15 ország felősoktatási intézményeinek kutatói produktivitását vizsgálva 32 kutató interjúkérdésekre adott válaszait foglalta össze.

Az eredmények arról tanúskodnak, hogy a kutatók szerepe változik, a tőlük elvárt kompetenciák és a velük szemben támasztott követelmények pedig úgy módosulnak, hogy mindez nagy kihívást jelent a kutatói autonómiára nézve. A tömegoktatás által generált tanóra-terhelés és a hozzá kapcsolódó adminisztráció, a források elnyeréséért a nemzetközi porondon zajló időigényes küzdelem önmagában is korlátozza a kutatói érdeklődés kibontakozását.

A legnagyobb problémát azonban az jelenti – állítják a szerzők –, hogy mind a publikációk számát, mind az idézettséget, mind pedig az elnyert kutatási támogatások volumenét úgy lehet a leghatékonyabban növelni, ha a kutatók azt a kutatási irányt részesítik előnyben, amelyikkel nagyobb eséllyel juthatnak a felsőoktatási előmenetelről, a források elosztásáról döntők számára értékelhető eredményekhez, vagy amelyeket a magas minősítésű folyóiratok szerkesztőbizottságai szívesen publikálnak. Ez gyakran választási kényszerhez vezet a saját belső indíttatásaik, kutatói meggyőződésük alapján választandó téma rovására.

Jobb esetben mindez csak a még gyerekcipőben járó témák, új kutatási irányok kibontakozásának vet gátat, rosszabb esetben azonban

kutatásetikai elveket feszegető megoldásokra kényszeríthet egyes szerzőket.

A kutatási produktivitás kényszere, valamint a lehetőségeknek alárendelt szakmai-tudományos döntések tehát nemcsak korlátozhatják a kutatói autonómiát, hanem a kutatók tudományos integritását is veszélyeztethetik.

Forrás: ELTE PPK