Videójátékozni csak három órát szabad?
A kínai állam 2019-ben rendeletet hozott, amely kezdetben napi 1,5 órában limitálta, később pedig csak pénteken, szombaton, vasárnap és ünnepnapokon este 8 és 9 között tette lehetővé az online videójátékok használatát a 18 évesnél fiatalabbak számára. Király Orsolya, Dillion T. Brown és Demetrovics Zsolt, a JAMA Pediatrics-ben megjelent cikk szerzői korábbi kutatások, köztük saját vizsgálataik tükrében rávilágítottak, milyen hatása lehet a családokra kívülről rákényszerített szigorú időbeli korlátozásnak.
A szakemberek széles köre egyetért abban, hogy a videójátékozással töltött idő mennyisége és a videójáték-függőség kialakulása között nincs erős összefüggés. A függőség tünetei többféle rizikófaktor együttes hatásának következtében alakulnak ki, így
a játékidő egyszerű korlátozásával nemigen lehet az összetett problémát kezelni.
A szerhasználók, drogfüggők kezelése során szerzett tapasztalatok alapján bizton állítható az is, hogy a használat visszaszorítása a normál populációban önmagában nem szünteti meg a függőséget mint problémát. Miért tűnik mégis sokak számára előnyös lépésnek az időbeli korlátozás bevezetése, és várhatunk-e pozitív hatásokat az állam ilyen jellegű intézkedéseitől?
Önmagában az a tény, hogy a fiatalok az így felszabaduló idejüket nagyobb eséllyel töltik egymás társaságában és fizikailag is aktívan, mindenképpen a rendelkezés pozitív hozadéka lehet. Ugyanakkor a kutatók több negatív következményre is felhívják a figyelmet.
Az online játékokkárus hatásuk mellett számos készséget és képességet fejlesztenek, és a problémamentes kikapcsolódás tereként is funkcionálnak. A tiltás a gyerekeket sok esetben a tanulással egybekötött pihentető kikapcsolódástól fosztja meg, miközben potenciális játékfüggőkként stigmatizálja is őket. Az állami óramű lecsapása csökkenti az engedélyezett időben játszott játék élvezeti értékét: a kutatók szerint komoly frusztrációt okozhat, amikor a kompetitív vagy éppen mérkőzés-alapú játékokban a rendszer a végkifejlet előtt egyszerűen „kidobja” a nyerésre álló játékost.
A külső, állami kényszer hatásosnak mutatkozik ugyan a kiskorúak online videójáték-használatának visszaszorításában, de az idő nem áll meg, a gyerekek felnőnek, és a külső kényszer alól kiszabadulva saját döntésükre fognak hagyatkozni szabadidejük eltöltését illetően. Ráadásul
a szülők nevelői szerepének visszaszorítása kifejezetten kontraproduktív lehet
a későbbi életszakaszok vonatkozásában. Mivel az állami szabályozás a családi értékrend, a gyerekkel közösen megalkotott (és a gyerek által saját belső normaként elfogadott) szabályok kialakulása ellen hat, a fiatal felnőtteknél akár fokozottan is jelentkezhet a problémás online játék jelensége.
A családi és pszichológiai problémák megoldása sosem lehetséges pusztán jogi szabályozással, hívják fel a figyelmet a kutatók, akik rávilágítanak: a függőségekkel kapcsolatos korábbi kutatások és a megelőzés bizonyítékokon alapuló gyakorlata azt mutatja, hogy sokoldalú megközelítésmódra van szükség, mely a szabályozás mellett az oktatásr, és a megelőzést célzó programokra is épít, folyamatosan monitorozva a programok hatékonyságát.
Király Orsolya, Dillion T. Brown és Demetrovics Zsolt írását a JAMA Pediatrics véleményrovata közölte.
Forrás: ELTE PPK