Világszenzáció a Jászságból

A radiokarbon kormeghatározás szerint a Kr. u. 1. századra keltezhető  egyén sírjából előkerültek a gyógyításhoz, sebészeti beavatkozáshoz használt rendkívüli minőségű eszközök is. Ez az időszak a Jászságban átmenet lehetett a kelta kori és a római kori szarmata népességek között, így már az is érdekes, hogy akkoriban egy ilyen presztízsű eszközökkel felszerelt orvos járt ezen a területen.  Az orvost valamelyik birodalmi központban képezhették ki, és egy konkrét eset miatt utazhatott erre a vidékre.

Samu Levente, a feltárást végző régészcsapat tagja, az ELTE Régészettudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa

A tanszéki ásatás során hallgatók segítségével feltárt sírból először a lábfejeknél, egykor faládikákban elhelyezett orvosi eszközök kerültek ki a földből. Fogó, tűk, csipesz, sebészeti beavatkozásokra alkalmas, akkoriban csúcsminőségű szikék, valamint gyógyszermaradványok láttak napvilágot. A rézötvözet szikéket ezüst tausírozás díszíti, és cserélhető acélpengékkel vannak ellátva. A halott térdénél felfedezett dörzskő a kopási nyomok alapján gyógynövények és egyéb gyógyszerek egybedolgozására szolgált. 

Bár sebészeti eszközöket a Római Birodalom széles területein találtak már, és hasonló szikéket is feltártak már egy galliai lelőhelyen, az egykori Barbaricum területéről rendkívül ritkák az ehhez hasonló leletek. A jászsági orvos itteni eltemetése a régészek szerint bizonyosan rendkívüli, nem várt esemény következménye lehetett. A lelet jelentőségét növeli az is, hogy teljes orvosi szettet tartalmaz.

Az április 25-én tartott sajtótájékoztatón Vida Tivadar, az ELTE Régészettudományi Intézet igazgatója ismertette az ásatás ötletét, tervét és céljait, majd Borhy László régész, az ELTE rektora beszélt a lelet jelentőségéről az Intézet kutatásai sorában. Samu Levente, a feltárást végző régészcsapat tagja, az Intézet tudományos segédmunkatársa az ásatás folyamatába engedett betekintést, Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója orvostörténeti szempontból méltatta a leletegyüttest. A Jász Múzeum régész muzeológusa, Gulyás András a Jászság, Jánoshida és Jászberény története kontextusába helyezte a leletet, Döbröntey-David Szilvia okleveles restaurátorművész pedig a leletek restaurálásának folyamatát vázolta fel.

További képeket az ELTE BTK oldalán talál.