Zöldréti Szabolcs (ÁJK, részképzés) - interjú

Képzés ELTE-n: Állam- és Jogtudományi Kar, jogász

Ország: Dánia

Város: Koppenhága

Fogadóintézmény: University of Copenhagen

Ösztöndíj: Erasmus+ részképzés

Ösztöndíjas időszak: 2015/2016. I. félév

„Nem tudnék pontos statisztikát mondani, de olyan emberrel még nem igen találkoztam, aki ne vágyna vissza az Erasmusos időkre.”

Mi az a három szó, amivel jellemezni tudnád a kint töltött időt?
Szabadság, lehetőség és felelősség​​​​​​​
 

Miért ezt a fogadóintézményt választottad?

Érdekelt az elhíresült dán „hygge” életérzés, hogy hogyan is lehet télen a hóban biciklizni és hogy mitől is olyan boldogak a dán emberek, amikor állandóan sötét és hideg van az országukban. Természetesen a fogadóintézmény által kínált tanulmányi lehetőségek tárháza sem volt utolsó szempont a választás során.

Mi tetszett leginkább ösztöndíjas hallgatóként?

Hogy nem tudod, hogy mit hoz a holnap. És ez benne a szép, hogy bármi lehet holnap és csak rajtad áll, hogy megpróbáld kihozni belőle a legtöbbet.

Milyen kihívásokkal találkoztál a tanulmányaid folyamán?

Megérkezésedkor kiszakadsz az otthon jól megismert és bevált panelekből és újra fel kell találnia magát az embernek. Hol fogok aznap bevásárolni? Milyen számon tudom kihívni a mentőt, ha kell? És egyáltalán hogy jutok el A pontból B-be? Fiatalok egy ismeretlen országban össze voltunk zárva és nem volt más, akire támaszkodhatunk csak magunk és a másik. Abból főztünk, amit hoztunk.

Miben tudtál fejlődni a kiutazás alatt?

Kommunikációban, önismeretben és a különböző helyzetek jobb felismerésében és kezelésben. Az ember megismer és megtapasztal egy csomó új dolgot és látásmódot, aminek köszönhetően mind emberileg, mind szakmailag fejlődik. 

Miért érte meg legjobban belevágni ebbe a pár hónapba?

Mert az ember szerez egy olyan életre szóló élményt, amelyet máshol nem tudna, valamint olyan barátokat, akikkel évekkel később is napi beszélő viszonyban van. Nem tudnék pontos statisztikát mondani, de olyan emberrel még nem igen találkoztam, aki ne vágyna vissza az Erasmusos időkre.
De, ahogy a mondás tartja: aki nem hiszi, járjon utána.