ELTE-s kutatók cikke a PNAS-ban
Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában megjelent tanulmánynak jelentős szakmai hatása lehet az élet keletkezésével foglalkozó elképzelésekre általában.– Az élet keletkezésének kutatói közül nagyon sokan besorolhatók a „kezdetben vala az anyagcsere” vagy a „kezdetben vala a „templát replikáció” (azaz a DNS, RNS genetikai információinak továbbadási módja) iskolák egyikébe – magyarázta az mta.hu-nak adott interjúban Szathmáry Eörs biológus, az ELTE TTK Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék egyetemi tanára, MTA-ELTE Elméleti Biológiai és Ökológiai Kutatócsoport vezetője, akadémikus. Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a
közölt cikkben a szerzők – a Budapest Collegiumban együtt dolgozó csoport: Szathmáry mellett Vasas Vera, az ELTE Biológiai Intézet fiatal kutatója, valamint Mauro Santos, a barcelonai Autonóm Egyetem munkatársa – csak anyagcserére alapozott korai rendszerek evolúcióképességét vizsgálták, és bizonyították, hogy ez a képesség nagyon csekély.
– Bizonyos anyagcserére emlékeztető kémiai rendszerek (mint pl. a formaldehidből cukrokat termelő formóz reakcióhálózat) könnyen keletkeznek, de evolúciót nem mutatnak, míg az evolúcióképes DNS-jellegű, másolható molekulák (templátok) eredetére és spontán sokszorozódásának magyarázatára nincs kézzel fogható bizonyíték – hangsúlyozta az ELTE egyetemi tanára. Szathmáry elmondta, hogy a rehovot-i Weizmann Intézetben dolgozó Doron Lancet és munkatársainak egy elméleti modellje adott reményt az anyagcserén alapuló evolúció laboratóriumi követésére. A cikk szerzői újraelemezték az egész modellt, és sok következtetést vagy felvetést megcáfoltak a korábbi elméleti feltételezések közül. – Ennek jelentős szakmai hatása van az élet keletkezésével foglalkozó elképzelésekre általában – emelte ki Szathmáry.
– Az evolúció egységeitől általánosságban azt követeljük meg, hogy rendelkezzenek a sokszorozódás, az öröklődés és a változékonyság tulajdonságaival úgy, hogy az öröklődő tulajdonságok között legyenek olyanok, amelyek az egységek szaporaságát és/vagy a túlélőképességet befolyásolják – magyarázta a kutató, hozzátéve, hogy az ilyen egységek – legyenek azok az anyag szerveződésének bármely szintjén – populációjában megindulhat a természetes szelekció útján való (darwini) evolúció. – A Lancet által vizsgált molekuláris halmazok látszólag minden követelményt teljesítenek, noha nem folyik bennük ún. templát replikáció, azaz nem tartalmaznak külön örökítő anyagot – hangsúlyozta az akadémikus. A Collegium-beli kutatócsoportnak sikerült a modellt átfogalmaznia a Nobel-díjas Manfred Eigen 1971-es egyenleteinek segítségével, számítógépes feldolgozásra alkalmassá téve azt. Ebből a vizsgálatból kiderült, hogy a természetes szelekció nem tud egy adott célt elérni, azaz, ahogy az ELTE tanára leegyszerűsítve fogalmazott: – Ami könnyen keletkezik, az nem evolúcióképes; és ami evolúcióképes, az nem keletkezik könnyen.
A tanulmány teljes szövege:
Forrás: