Interjú Szalay Péterrel
A kémikus professzor munkáját nemrég Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettel ismerték el, ennek apropóján beszélgettünk vele.
Szeptember 10-én „Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettet” vehetett át. Miért kapta, mit jelent az Ön számára ez a díj?
Az indoklást nem láttam, a felterjesztőket kellene megkérdezni. Talán az adta az apropót, hogy nem régen köszöntem le három év után az intézetigazgatói tisztségről. Ha ez az indok, akkor nagyon örülök, hiszen annak idején, helyetteseimmel Horváth István Tamás és Szepes László professzor urakkal azért vállaltuk el a feladatot, hogy a Kémiai Intézet struktúráját megújítva egy, mind az oktatás, mind pedig a kutatás szempontjából modern szervezeti egység jöjjön létre.
Nemrégiben az EuCheMS DCC alelnöke lett. Mit kell tudni erről a szervezetről, és mivel jár ez a poszt?
Az EuChMS a nemzeti kémiai egyesületek európai szövetsége, a DCC ennek a számítási kémiai divíziója. Feladata összefogni a területünkön működő kutatókat és ipari alkalmazókat, segíteni közös törekvéseiket, partnereket találni a projektekhez. Ezen kívül a vezetőség dolga az is, hogy a közösség érdekeit közvetítse az európai döntéshozók felé. A számítási kémia (computational chemistry) hihetetlenül gyorsan fejlődő ága a kémiának, számításokkal megjósolhatók a még elő sem állított molekulák tulajdonságai, reakciói, hatásuk. Nem csoda, hogy a kémiai ipar is egyre nagyobb számban alkalmaz számításokban jártas kollégákat, hiszen a számítások révén sok pénz takarítható meg. A divízió munkáját az elnök koordinálja, ő vesz részt a EuCheMS vezetőségének ülésein. Az alelnök csupán segíti munkáját, de fontos szerepe van a kétévente sorra kerülő konferenciánk szervezésében is és alkalmat ad a felkészülésre egy esetleges elnöki megbízatáshoz.
Hogyan látja a természettudományos kutatás finanszírozásának jövőjét Magyarországon? Érzékelhető változásokat hozhat a kutatóegyetemi cím az ELTE-nek?
Abban bízom, végre belátják a döntéshozók, hogy alapkutatások nélkül innováció nem lehetséges. Márpedig az egyetemeken alapvetően alapkutatások folynak, csak szerencsés esetben nőhet ki ebből az egyetemi környezetben „termék”. Kedvenc példám az orvosi diagnosztikában használt MRI berendezés: soha senki nem adott megbízást ennek a módszernek a kidolgozására, a módszer alapját képző jelenséget fizikusok fedezték fel, akik az atommagok szerkezetét szerették volna megérteni. Ha ez az első lépés nincs, talán még mindig nem lenne birtokunkban ez a hasznos eljárás. A kutatóegyetemi cím, amennyiben megfelelő anyagi forrásokkal jár együtt (nem a mostani, szigorú feltételekkel felhasználható TÁMOP pályázatra gondolok) visszavezethetné az ELTE-t, azon belül is kiemelten a TTK-t ahhoz a korábbi gyakorlathoz, hogy a magas színvonalú kutatás mellett elitképzést folytat. Azt gondolom, hogy a jelenlegi rendkívül magasan kvalifikált oktató gárda tehetségét herdáljuk el, ha őket egy egyre csökkenő színvonalú tömegképzésbe alkalmazzuk csak. Ez egyrészt drága, de lélekölő is. A kutatóegyetemi cím ezt a problémát megoldhatja.
Fiatal kora ellenére sokat elért: 1999-ben az MTA doktora lett, vezette az ELTE Kémiai Intézetét. Kutatott és tanított a világ számos helyén, a Bécsi Egyetemen doktorált, megfordult Mainzban, Reimsben, Floridában és Texasban – jelenleg is Amerikában tartózkodik. Mi tartja mégis az ELTE-n, mi az, amiért mindig visszatér?
1989-ben doktoráltam Bécsben. Akkor, érthető okból, nem volt kérdés, hogy haza kell jönni, hiszen valami új indult el Magyarországon. Azóta csökönyösen tartottunk ki többen akkori döntésünk mellett, pedig nem az történt, amire annak idején gondoltunk. Talán most újra elindulunk a jó irányba, kár, hogy közben 20 évvel öregebbek lettünk. Azt gondolom, hogy az ELTE egy különleges hely, sok területen világszínvonalú iskolái vannak. Így, ha végre meglesznek az anyagi feltételek is, van esélye annak, hogy visszanyerjük nemzetközi hírnevünket. Közben persze őrizni kell a hazai vezető szerepet, mert bizony erős versenytársaink akadnak már idehaza is!
Mi a következő nagy kihívás az Ön számára?
Az intézetigazgatóságot azért nem vállaltam még egy ciklusra, mert nagyon a kutatásaim rovására ment ez a feladat. Azóta azon dolgozom, hogy ismét felpörögjenek a projektjeim. Jelenleg a HAESF (Hungarian American Enterprise Scholarship Fund) ösztöndíjával kutatok a Floridai Egyetemen. Ez jó alkalom, hogy 10 hónapig csak a kutatásaimra összpontosíthassak. Az itteni projekt sikere azért is fontos, mert a HAESF nem kifejezetten kutatókat segít, hanem általában vezető értelmiségieket, akár cégvezetők is kaphatják. Fontos lenne megmutatni, hogy mennyire eredményes természettudományos kutatásokat vagyunk képesek végezni. Egyébként az UV-fény biológiai rendszerekre gyakorolt hatásának molekuláris hátterét szeretnénk megérteni elméleti kémiai számítások alapján.