Az ebédelő kriptográfusoktól a Farkas Gyula Emlékdíjig
Ligeti Péterrel, az ELTE Informatikai Kar Komputeralgebra Tanszék adjunktusával titokmegosztásról és Japánban szerzett tapasztalatairól is beszélgettünk. A kutató részt vesz az „Európai Léptekkel a Tudásért, ELTE” kutatóegyetemi TÁMOP-projektben, eredményeiért tavaly Farkas Gyula Emlékdíjjal tüntették ki.
Mivel foglalkozik kutatásai során?
Tudományos munkámat a kriptográfia területén végzem, titkosítási, valamint adatbiztonsági módszerek elméleti kidolgozásával foglalkozom. A módszereket a mindennapokban üzenetküldő rendszerekben lehet használni: elektronikus árverések vagy szavazások alkalmával. A titokmegosztás lényege, hogy az úgynevezett osztó – aki a titokkal rendelkezik – szétdarabolja, majd szétosztja a jelenlévőknek ezt a titkot úgy, hogy a saját darabjaikból csak bizonyos előre meghatározott koalíciók tudják kiszámolni a titkot. Mindezt úgy, hogy közben a titokmegosztásban résztvevőknek minél kevesebb információt kelljen megjegyezniük.
Lehetséges, hogy hallgatók is bekapcsolódjanak munkájába?
Egyelőre kutatókkal dolgozom együtt, hiszen nemrég fejeztem be az Egyetem Alkalmazott Matematika Doktori Iskoláját, így én is szinte csak most léptem ki a hallgatói státuszból. Volt hallgatótársaimmal is együttműködöm, de rájuk szintén az utóbbi félmondat érvényes.
Hogyan segíti munkáját az „Európai Léptekkel a Tudásért, ELTE” kutatóegyetemi TÁMOP-pályázat?
A projekt keretében több konferenciára eljuthattam, amelyeken lehetőségem volt a kutatási eredményeimet szélesebb szakmai körben ismertetni. Olyan kutatókkal konzultáltam, akik hasonló területeken végzik kutatómunkájukat – és akikkel másképpen nem feltétlenül lenne lehetőségem találkozni. A konferenciák a későbbi együttműködések kialakításának szempontjából is nagyon fontosak.
Hol használják a kriptográfiai algoritmusokat, említene néhány gyakorlati alkalmazást?
Általában nem is tudunk róla, de a mindennapjaink során nagyon gyakran dolgozunk kriptográfiai algoritmusokkal – amikor megnyitjuk egy böngészővel az e-mail rendszerünket, vagy a mobilkommunikáció során. Kriptográfiai algoritmusok nélkül többek között nem tudnánk biztonságos banki átutalást sem végezni. Az eljárások azért is fontosak, hogy privát adatainkhoz – mondjuk banki azonosítónkhoz – rajtunk kívül senki ne férjen hozzá és ne éljen vissza velük.
Álvéletlen generátorok, ebédelő kriptográfusok – mit takarnak a kriptográfiai szakkifejezések?
A hétköznapokban az álvéletlen generátort használjuk legtöbbször – csak nem tudunk róla. Amikor átküldünk egy üzenetet, a számítógép a fontos adatokat „elkeni”, véletlenszerűen kiválasztott írásjelekkel fedi el azokat. Ha egy ilyen üzenetre rápillant valaki, nem azt látja például, hogy 10 ezer forintot utaltam át valakinek, hanem a számok helyén jelek jelennek meg. Fizikai eszközökkel is lehetséges véletleneket létrehozni, de ez a folyamat rendkívül költséges – az esetek döntő többségében ezért inkább számítógép segítségével megalkotott álvéletlen generátorokat használunk. Az ebédelő kriptográfusok olyan üzenetküldő rendszer, amely például elektronikus szavazásokkor és árverésekkor használható. Az alaptörténet szerint három kriptográfus együtt ebédel egy étteremben, és miután jelzik a pincérnek fizetési szándékukat, az közli velük, hogy valaki már rendezte a számlát. Ezután a kriptográfusok elkezdenek tanakodni: vagy közülük fizetett valaki, csak nem vallja be, vagy egy nemzetbiztonsági szerv volt az. A kérdést úgy kívánják eldönteni, hogy, amennyiben közülük volt valaki, személyére ne derüljön fény – erre talált ki egy módszert David Chaum, amelyet ebédelő kriptográfusoknak nevezett el.
Nemrég kriptográfiai konferenciát tartottak Debrecenben, ahol Ön előadóként vett részt.
Ez egy Közép-európai Kriptográfiai Konferencia volt, amelyet minden évben más országban rendeznek meg. Az eseményen az ebédelő kriptográfusokhoz kapcsolódó kutatási eredményeimet ismertettem. Hasznos tapasztalatot jelentett, hogy a rendezvényen eszmecserét folytathattam a hasonló kutatási területeken tevékenykedő, fiatal külföldi tudósokkal. Nemrég Japánba is ellátogattam, ahol – szintén egy nemzetközi konferencia keretében – olyan szakértők előtt ismertettem eredményeimet, akik nem közvetlenül titkosítással foglalkoznak, de mélyebben ismerik azokat a módszereket, amelyek a probléma megoldása közben felléphetnek. Ez a kooperáció kitűnő lehetőséget biztosít arra, hogy tanácsokkal, tapasztalatcserékkel segítsük egymás munkáját.
Tavaly vette át a Farkas Gyula Emlékdíjat. Kik kapják ezt az elismerést?
A díjat fiatal kutatók kapják az alkalmazott matematika területén végzett munkásságukért. Nekem ez az első elismerésem – nem számítottam a díjra, ugyanakkor természetesen nagyon örültem neki.
Ön a Rényi Intézetben is dolgozik. Milyen kooperációra van lehetőség az Intézet és az Egyetem között?
Az Intézetben kitűnő elméleti szakemberek dolgoznak együtt, így szerintem azoknak a szemináriumoknak, előadásoknak van a legnagyobb haszna, amelyeket az Egyetem és az Intézet közösen tart. Ezek olyan nyilvános, meghirdetett események, melyek alkalmával vagy az Intézetben dolgozó kutatók adnak elő az ELTE-n, vagy az Egyetem oktató-kutatói, esetleg hallgatói tarthatnak szemináriumokat az Intézetben.
A kutatóegyetemi pályázat egy év múlva véget ér, milyen tervei vannak erre az időszakra?
Elsősorban a titokmegosztáshoz kapcsolódó kutatásaimat folytatom. Ha sikerül újabb eredményeket elérni, ezekből készítenék prezentációt, illetve cikket egy újabb kriptográfiai konferenciára. Emellett – az oktatói munkámon túl –, szeretnék hallgatókkal együtt dolgozni szakdolgozati témavezetőként is.