Újabb dinoszaurusz- és őshalleletek a Bakonyban
Dinoszauruszok, repülőhüllők és kerek őshalak maradványai kerültek elő az idei ásatási szezonban a 85 millió éves iharkúti lelőhelyről, amelyet Ősi Attila paleontológus, az MTA Lendület programjának egyik idei nyertese fedezett fel 2000-ben.
Ősi Attila az ez évi leletek közül a Rhabdodontida dinoszauruszok fosszíliáira hívta fel a figyelmet. A kizárólag Európából ismert dinoszauruszcsoport tagjai a hátsó lábukon járó növényevők voltak, a fogkoronáikon látható függőleges irányú barázdák tették őket jellegzetessé.
„A Bakonyban talált dinoszaurusz, a Rhabdodontida család legkorábbi ismert képviselője 85 millió éves. Több olyan csontja is előkerült idén, amelyet még nem ismertünk, vagy ha volt is hasonló leletünk, nem ilyen jó állapotú. Találtunk egy nagyon szép felkarcsontot, ami azért fontos, mert következtetni lehet belőle az állat testméretére. A lelet alátámasztja azt a korábbi feltételezést, hogy ez a dinoszaurusz legfeljebb 2-2,5 méteres lehetett, míg Európa más vidékeiről előkerült rokonai elérték a 3-4 vagy akár 5 méteres testhosszt is” – magyarázta a fiatal kutató.
Egyelőre nem lehet pontosan tudni, hogy egy eddig ismeretlen fajról van-e szó, és hogy esetükben érvényesült-e az ún. szigeteffektus. Izoláltan, egy szigeten hosszú időn át elzártan élő fauna esetében ugyanis nagyon gyakori kisebb állatoknál az óriásnövés, nagyobb testűeknél pedig a törpenövés. „Hogy eldönthessük a kérdést, összehasonlító csontszövettani vizsgálatokat szeretnénk végezni, melyekben erdélyi, ausztriai és franciaországi leleteket vetnénk egybe az itthoniakkal" – tette hozzá a paleontológus.
A magyar páncélos dinoszaurusz, a 4,5 méteres Hungarosaurus tormai fiatal egyedeinek koponyacsont-darabjai is előkerültek. A most kiásott csontok jóval kisebbek a korábban találtaknál, valószínűleg egy vagy több kölyöktől származnak. Ezek a leletek azért fontosak, mert általuk sok mindent megtudhatunk a faj egyedfejlődéséről.
Ősi Attila kitért az Azhdarchidae családba sorolt repülő hüllőre is, amelynek végtagcsontjait és csigolyáit tárták fel. A töredékes vállövről és a vele ízesülő felkarcsont-töredékről még nem tudják, hogy ugyanazon egyedtől származnak-e. A csontokat pirit töltötte ki, és mivel a folyamat nagyon gyorsan lezajlott, a csontok a később rájuk rakódott kőzetrétegek terhe alatt nem nyomódtak össze.
Az idei ásatási szezon további felfedezéseit a ma élő korallcsipegető halakhoz hasonlatos Pycnodontiformes újabb fosszíliái – állkapcsai, fogai – alkotják. Kör alakú, oldalról lapított testük mérete akár az egy métert is elérte. Szájuk a test hossztengelyéhez képest ferde, lefelé irányuló volt.
Állkapcsukban több sorban sorakoztak az igen masszív, sima vagy díszített, leginkább a babszemekhez hasonlatos fogak, amelyekkel könnyűszerrel összeroppantották a csigákat, kagylókat. Az iharkúti leletek különlegessége, hogy bizonyítottan édesvízi rétegekből kerültek elő, szemben a csoport legtöbb, tengerben élő tagjával.
„Valószínűleg felúszhattak a folyón táplálkozni, esetleg ívni, de huzamosabb időt is tölthettek az édesvizekben” – vélekedett Ősi Attila, hozzátéve, hogy az iharkúti Pycnodontiformes halhoz hasonlóan édesvízi volt a mai Bakony területén élt moszaszaurusz is, a kréta kori tengerek egyik csúcsragadozója.
Az idei feltárások során találtak növénymaradványokat, magvakat, levéllenyomatokat, továbbá egy olyan fatörzset, amely megőrizte eredeti, hengeres alakját. Rengeteg borostyánt is összegyűjtöttek, beható vizsgálatuk révén jobban megismerhető a korabeli rovar- és növényvilág.
MTI
