A hallássérültek helyzete a felsőoktatásban
Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar (ELTE BGGYK) Hallássérültek Pedagógiája Tanszék által szervezett „Fülszöveg” beszélgetéssorozat első alkalmát 2012. május 10-én rendezték meg. A program a hallássérült hallgatók helyzetét mutatta be a felsőoktatásban.
Szakértők, egyetemi koordinátorok és érintett hallgatók is megosztották véleményüket az előadásokon, illetve az azt követő kerekasztal-beszélgetésen. Károly Krisztina, az ELTE BGGYK fogyatékosügyi koordinátora ismertette a felsőoktatásban tanuló fogyatékkal élő hallgatók támogatásának rendszerét kialakító rendelet hallássérültekre vonatkozó pontjait. A rendelet szerint, amelynek elkészítése még folyamatban van, a hallássérült hallgatók például részleges vagy teljes felmentést kaphatnak egyes gyakorlatok alól, illetve más formában teljesíthetik azokat. A könnyítések csak abban az esetben lépnek majd életbe, ha a hallgatót hallássérült állapota akadályozza a feltételek teljesítésében. A koordinátor megjegyezte, kreativitást igényel majd az oktatóktól az adaptálás, ha nem a követelmények alóli felmentés, hanem azok átalakítása mellett döntenek. A készülő rendelet szerint a hallássérült hallgatóknak szóbeli vizsga esetén is lehetőséget kell adni az írásbeli megnyilatkozásra, amennyiben ezt kérik. Ha azonban szóban vizsgáznának, akkor jelnyelvi vagy orális tolmácsot kell biztosítani számukra.
„Az ELTE-n a harmincezer hallgatóból 293 él fogyatékkal, közülük harminc a hallássérült diák, a legnagyobb pedig a diszlexiás, diszgráfiás vagy diszkalkuliás tanulók aránya, akik létszáma 120 fő fölött van” – mondta el Károly Krisztina, aki hozzátette, az utóbbi csoportba tartozók száma országos szinten is a legmagasabb. A fogyatékkal élő hallgatók karok közötti eloszlását tekintve érdekes adatra hívta fel a figyelmet a koordinátor: a Természettudományi, Társadalomtudományi, illetve Informatikai Karon a legalacsonyabb a hallássérült hallgatók aránya, pedig ezek a tudományterületek, amelyek talán elfogadhatóbb feltételeket szabnak egy hallássérült számára is, szemben a bölcsészkar szakjaival, ahol például idegen nyelveket kell tanulni. „Az ELTE egyedülálló abban, hogy karonként alkalmaz fogyatékos-ügyi koordinátort, aki támogatja, felügyeli az adott karon segítséget kérőket” – hangsúlyozta a Bárczi koordinátora. Az egyetemi gyakorlat szerint a normatíva bizonyos részéről minden kar lemond, hogy egyszerre egy nagyobb projekt valósulhasson meg: idén például a Damjanich utcai kollégium, illetve a TTK akadálymentesítése történik meg.
Szomolányi Márta, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kar dékáni hivatalának vezetője a 2011-ben alakult kar által biztosított lehetőségeket mutatta be. Az 560 hallgatóból tíz diák él valamiféle fogyatékkal, akik közül ketten hallássérültek. Ők az előadásokra diktafont, lap topot kapnak, ingyenesen fénymásolhatnak, illetve hallgatói segítséget is igénybe vehetnek. A kar egyébként minden évben még a felvételi előtt fórumot tart, ahol a leendő hallgatók szüleikkel együtt tájékozódhatnak az intézmény nyújtotta lehetőségekről.
Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetésen jelenleg a felsőoktatásban tanuló, vagy a közelmúltban végzett hallássérült hallgatók meséltek helyzetükről, az optimális segítségnyújtás formáiról, kilátásaikról. A résztvevők beszámolóiból kiderült, hatalmas különbségek vannak a különböző egyetemek, főiskolák gyakorlatában: akad, ahol minden segítséget megkap a diák, másutt nem figyelnek rá, hogy kész jegyzetet, diasort kapjon, így kénytelen különtanárt finanszírozni, aki lassabban is elmondja számára a tananyagot. Volt olyan hallgató, aki már a felvételin hátrányba került: amikor bejelölte, hogy hallássérült, a többiekkel ellentétben nem motivációs beszélgetésen kellett részt vennie, hanem írásban kellett tételeket kidolgoznia a bekerüléshez. Természetesen jó tapasztalatokkal is szolgáltak a megjelent diákok, akik főként a társak által adott támogatást, a segítő közösséget emelték ki, illetve pozitívumként említették az oktatók által biztosított konzultációs lehetőségeket, valamint az egyetem által biztosított segédeszközök jelentőségét a tanulásban.