„A Centrum a TTK és az egész ELTE egyik büszkesége”
A legnagyobb érték az, hogy az alprojektek kialakításával az egyetemen súlyponti területeket határoztak meg – hangsúlyozta Lendvai János. A kutatóegyetemi projekt 2. alprojektjének vezetőjével, az Anyagfizikai Tanszék egyetemi tanárával beszélgettünk.
A „Szubmikroszkópos anyag- és élettudományi kutatások” a Természettudományi Karon valósult meg. Hogyan értékelné az elmúlt két évet?
A projekt lényeges anyagi segítséget jelentett az egyetemen, kiemelten a TTK-n és az IK-n folyó kutatásokhoz. Legnagyobb értéknek azt tartom, hogy az alprojektek kialakításával az egyetemen súlyponti területeket határoztak meg. A projekt értékelésénél, az eredmények objektív áttekintésénél és összehasonlításánál lehet majd lemérni, hogy ezek a kijelölések mennyire voltak helyesek. Az én benyomásom az, hogy nagyrészt helyesek voltak. A projekt rövid futamideje nagyon intenzív munkát igényelt mindenkitől, mind az oktató/kutató, mind az adminisztratív oldalon. Senki sem várta, hogy ez a munka zökkenőmentes lesz, nem is volt az. De ezek a zökkenők is simultak, és javultak egyes működési sémák. Azért ezen a téren még óriási fejlődésre van lehetőség és igény. Talán majd a következő projektben ezek is megvalósulnak…
Milyen eredményeket, fejlesztéseket, innovatív kezdeményezéseket emelne ki?
A projekt jelentős fejlesztéseket tett lehetővé a Természettudományi Karon, 750 millió forint támogatással négy új nagyműszert (egy magmágneses rezonancia spektrométert [NMR], egy fókuszált ionsugaras megmunkáló egységgel felszerelt pásztázó elektronmikroszkópot [SEM-FIB], egy biológiai átvilágító elektronmikroszkópot [TEM] és egy fluoreszcenciával aktivált sejtszortírozót [FACS]) szereztünk be, melyeket korszerűen felújított laboratóriumokba telepítettünk. A négy berendezés alapvetően javítja a TTK-n több terület kutatási és oktatási lehetőségeit, sőt TTK-n kívüli területeken is van érdeklődés. Ezek a műszerek tulajdonképpen alapberendezések, amelyek nélkülözhetetlen eszközei a nemzetközi színvonalat célzó kísérletes oktatásnak és kutatásnak. Ennek ellenére a mi egyetemünkön eddig vagy egyáltalán nem álltak rendelkezésre, vagy csak olyan elavult típusok, amelyek a mai kor követelményeinek már nem feleltek meg. A műszeres kísérleti kutatás ezeken a területeken óriási ütemben fejlődött az elmúlt években és fejlődik ma is. Nagyon fontos kezdeményezés, hogy ezek a berendezések ne egy-egy csoport kutatásait támogassák, hanem minél több kutatási területet segítsenek. Ezért hoztuk létre ennek a négy laboratóriumnak a bázisán a Kari Nagyműszeres Kutató és Műszer Centrumot.
Hogyan segíti a Centrum létrejötte a kutatásokat és miként járul hozzá az eszközök kihasználtságához?
A Centrum létrejöttét a célszerűség, költséghatékonyság indokolta: gazdagabb egyetemeken korszerű berendezések állnak rendelkezésre, egy-egy intézetben akár több példányban is. Mi még itt nem tartunk, tehát logikus volt úgy tervezni a beruházásokat, hogy egy-egy új műszer több szakterület igényeit is kiszolgálja. Ebből a szükségből azonban erény is kovácsolódik: már az előkészítés fázisában megismerték egymás kutatásait és igényeit olyan különböző szakterületeken működő eredményes kutatók, akik között korábban nem volt kapcsolat. A műszerek működésbe lépése után ezek a kapcsolatok sok esetben tovább mélyültek. Napjainkban különben is nagyon intenzíven fejlődnek a korábban elkülönült tudományágak határterületei, az inter- és multidiszciplináris kutatások. Célul tűztük ki azt, hogy a Centrumban a berendezéseket jól képzett operátorok kezeljék, akik ismerik a műszer minden elképzelhető alkalmazási lehetőségét, a vizsgálati technikákat és a szükséges, sokszor bonyolult minta-előkészítési eljárásokat is. Az eszközök iránti igény is nagyobb így, mintha csak egy intézethez tartoznának, tehát a kihasználtság is magas.
A Centrum munkáját meghatározó módon segíti az alprojekt öt résztémavezetője, valamint a Centrum megalakulását követően megalakult Centrum Tanács, amelyben az érintett intézetek (Biológiai Intézet, Fizikai Intézet, Földrajz- és Földtudományi Intézet és Kémiai Intézet) is képviseltetik magukat. A megalakulás óta számos további laboratórium jelezte csatlakozási szándékát. Úgy látom, hogy a Centrum a TTK és az egész ELTE egyik büszkesége kell, hogy legyen, ami tovább javíthatja a Kar vonzerejét a hallgatók között és az egész egyetemről alkotott képet.
Hogyan segítette a projekt a nemzetközi és hazai kapcsolatok, ipari partnerkapcsolatok erősítését?
Az alprojekt eredményeihez a Karról közel kétszáz oktató és kutató járul hozzá. Ezek közül a kollégák közül sokan már korábban is nagyon jó nemzetközi és hazai kapcsolatokkal rendelkeztek. Ezek sok esetben erősödtek, új irányokban bővültek az új laboratóriumok belépésével megnyílt lehetőségek révén. Nagyon nagy segítséget jelentettek a konferenciák, hiszen az ilyen jellegű nemzetközi és hazai rendezvények az új kapcsolatok felvételének leghatékonyabb fórumai. Több külföldi kutatóintézettel alakult ki új, együttműködési szerződésekben is dokumentált kutatási kapcsolat. Bizonyos eszközökkel már számos hazai egyetem számára végeztünk vizsgálatokat, így több kolléga tapasztalhatta, hogy olyan vizsgálatokat, amelyekért korábban külföldre kellett vinni a mintáit, most már itt nálunk is el tudunk végezni, sokszor jobb minőségben, mint a külföldi laboratórium. Van érdeklődés gyógyszerfejlesztő cégek részéről is, és közös innovációs pályázatok előkészítése is megindult több hazai csúcstechnológiai kis- és középvállalattal.
A tehetséggondozás a projekt kiemelt céljai között szerepelt. Hogyan valósult meg ez az Önök alprojektjében?
Nincsenek még végleges adataim, hiszen a projekt még folyik és az eredményeket a lezáráskor tudjuk véglegesen összesíteni, de az új berendezések bekerültek a mesterszakok hallgatói számára elérhető laboratóriumok tematikáiba. Ezen túlmenően eddig körülbelül 100 hallgató kutatási tevékenységében segítettek az új eszközök. A tehetséggondozás legjobb mérőszáma a több mint 20 díjazott TDK-dolgozat, a 28 BSc és MSc szakdolgozat, a 12 megvédett doktori értekezés, amelyben már az új műszerekkel mért eredmények is szerepelnek.
Milyen lehetőségeket lát a kutatóegyetemi projekt fenntarthatóságával kapcsolatban?
Nem a projektet, hanem magát a kutatóegyetemi, vagy kiemelt egyetemi kezdeményezést kell fenntartani. Ezen azt értem, hogy az ország legjobb egyetemeit érdemes lenne kiemelten támogatni. Ehhez szükség lesz az egyetemek rangsorolására, amit az EU kezdeményezéseit látva úgyis el kell majd végezni. Fontosabb kérdés a kutatóegyetemi projektben született fejlesztések fenntarthatósága. A projekt által generált együttműködések fenntartása a könnyebbik feladat, mert ezek lényegében önfenntartóak. A mi alprojektünk helyzete annyiból nehezebb, hogy itt – amint láttuk – nagyon költséges infrastrukturális fejlesztések valósultak meg. A beszerzett nagyberendezések működtetése bizony nem kis költség. A Centrum törekszik pályázatok és együttműködések, valamint külső megbízások elnyerésével bevételekhez jutni. Ezek azonban, különösen a kezdeti egy-két évben, nem fogják tudni fedezni a műszerek működési költségeit. Ezért az Egyetem felelőssége, hogy támogassa a Centrum működését, sőt fejlesztését.