„Létfontosságú ez a pályázat”

„Fontosnak tartom, hogy bevonjunk fiatalokat a kutatásokba, hiszen övék a jövő. Amit most mi át tudunk adni, azt ők továbbviszik, ezért nagyon fontos, hogy minél több tehetséges fiatal jusson lehetőséghez itthon, és hogy meg is tarthassuk őket” – véli az ELTE TTK Immunológia Tanszékének vezetője, aki az MTA támogatásával ismét lehetőséget kapott egy kutatócsoport létrehozására. Dr. Erdei Annával beszélgettünk.

„A komplementrendszer működése rendszerbiológiai szemmel – a molekuláktól a sejtekig, az egészségtől a betegségig” témával nyerték el az MTA támogatását. A kutatócsoport megalakult már, vagy még folyamatban van a kialakítása?
Éppen most léptek be a kutatók a csoportba, most készítettük el a részletes költségtervet is. A kutatócsoport két tudományos főmunkatárssal, egy tudományos munkatárssal és egy PhD-hallgatóval indul, de a jövő év folyamán valószínűleg bővül, még egy-két fiatal felvételét tervezzük. Természetesen bizonyos munkákba alap-és mesterszakos hallgatókat is bevonunk.

Szerteágazó témakört határoztak meg. Mivel fog foglalkozni pontosan a kutatócsoport?
Én azt gondolom, hogy nem annyira szerteágazó – éppen hogy fókuszálunk a komplementrendszer működésével kapcsolatos újabb ismeretek feltárására. Csoportunk az immunrendszerhez tartozó komplementrendszer működésével foglalkozik, pontosabban azzal, hogy hogyan működik ez a rendszer akkor, amikor egészségesek vagyunk, illetve mi „siklik ki”, amikor autoimmun betegségekben szenvedünk. Az autoimmun betegségek okától sajnos nem lehet megszabadulni, mivel éppen a szervezet saját struktúrája váltja ki a kóros reakciót, ezért csak a tüneteket lehet kezelni. A kezelés pedig annál hatékonyabb, minél korábban felismerik a betegséget, ezért fontos az új microarray-chip rendszer kidolgozása, amely a pályázat keretein belül történik meg. Ettől a technikától azt várjuk, hogy alkalmazásával korábban kimutathatjuk majd az autoimmun betegségek bizonyos fajtáit. Ez a fejlesztőmunka is alapkutatásból nőtt ki, és e mellett a csoport további témákat is kidolgoz majd az alapkutatás szintjén. Ezek szintén arra irányulnak, hogy jobban megismerjük az immunrendszer működését egészséges állapotban, illetve autoimmun betegségek jelenléte esetén. A kísérleteink arra irányulnak, hogy olyan, eddig nem ismert pontokat tárjunk fel, ahol be lehet avatkozni a kóros folyamatba, és ezzel újabb terápiás célpontokat azonosíthatunk.

Hogyan kell egy ilyen kutatást elképzelni?
Többnyire emberi vérből izolálunk immunsejteket, aztán azokat megfelelő tápközegben különböző sejtféleségekké alakítjuk, vagy éppen úgy használjuk, ahogy vannak. Aktiváljuk a sejteket különböző módon, majd mérjük különböző funkcióikat – például azt, hogy hogyan osztódnak, vagy éppen hogy miként gátolható ez az osztódás, milyen folyamatok zajlanak a sejt belsejében, továbbá azt, hogy milyen molekulákat termelnek és hogyan változik a különböző sejtek között a párbeszéd, a kölcsönhatás. Ez utóbbi azért fontos, mert az immunrendszer működésének az az alapja, hogy a különböző sejtek kapcsolatba lépnek egymással, információkat továbbítanak – például az elpusztítandó kórokozóról. Mindezt laboratóriumi körülmények között vizsgáljuk.

Milyen célokat tűztek ki előzetesen, mit szeretnének elérni a kutatásokkal?
Egyrészt szeretnénk a chip rendszert továbbfejleszteni, hogy egy olyan eszköz legyen a kezünkben, amely lehetővé teszi bizonyos autoimmun betegségek minél korábbi diagnosztizálását, egy-egy immunválasz lezajlásának követését. Ezt a munkát a Diagnosticum Zrt.-vel közösen végezzük, és bízunk abban, hogy az együttes kutató-fejlesztő munka eladható terméket eredményez. Másrészt az alapkutatási eredményeket minél magasabb színvonalú angol nyelvű szaklapokban szeretnénk publikálni, konferenciákon bemutatni, hogy az eredményeinket másokkal is megismertessük. Ugyanakkor a készülő PhD-disszertációkhoz is jelentős segítséget nyújt ez a kutatás.

Kikkel terveznek együttműködni a jövőben?
A kísérletek során emberi szérumokat és sejteket is felhasználunk, melyek beteg emberekből származnak (természetesen a szükséges etikai engedélyek birtokában), ezért a munkánkat a klinikusokkal szoros kapcsolatban végezzük. Emellett – ahogy már említettem – a diagnosztikai célra felhasználható módszerek fejlesztésében a Diagnosticum Zrt.-vel működünk együtt. Folyamatosan kapcsolatban vagyunk külföldi kutatókkal is – velük részben konferenciákon találkozunk, részben meghívások révén – így folyamatosan adódik lehetőség a kapcsolatok ápolására. Az is gyakori, hogy doktoranduszaink 2-3 hónapra külföldre mennek az egyik partnerhez, és így részt vesznek a közös kutatásban. Nagyon fontosnak tartom, hogy a fiatalok hosszabb-rövidebb időt külföldön töltsenek; ez rengeteg tapasztalatot jelent számukra, és minden szempontból érettebben térnek vissza egy-egy tanulmányútról.

Említette, hogy bizonyos munkákba bevonnak alap- és mesterszakos hallgatókat is. Milyen feladatokat bíznának rájuk?
Az immunológia kurzus az alapszak utolsó évében kapott helyet, de aki érdeklődik e tárgy iránt, az általában minél előbb szeretné látni, hogy mi is folyik a laborban. Ezeknek a hallgatóknak lehetőséget adunk arra, hogy beálljanak egy-egy kutatócsoportba, és nézelődjenek, figyeljék, hogy mit csinálnak a doktoranduszok, a kutatók. Így közelebb kerülnek a laboratóriumi munkához, de ekkor még önálló munkát még nem végeznek. A mesterszakos hallgatók viszont már közvetlenül részt vesznek a laboratóriumi munkában, és a komolyan érdeklődőknek ekkor már egy kellően körülhatárolt, kisebb kutatási témát is adunk, ami a „sajátjuk”. Természetesen ilyenkor még szükség van a munkájuk felügyelésére. Fontosnak tartom, hogy bevonjunk fiatalokat a kutatásokba, hiszen övék a jövő. Amit most mi át tudunk adni, azt ők továbbviszik, ezért nagyon fontos, hogy minél több tehetséges fiatal jusson lehetőséghez itthon, és hogy meg is tarthassuk őket.

Mire fordítják, fordíthatják az elnyert 35 millió forintos támogatást?
A pénz közel 2/3 része a csoport tagjainak fizetését fedezi. A fennmaradó részt néhány vegyszer vagy reagens beszerzésére fordítjuk. Lényeges továbbá az is, hogy egy-egy konferencia-részvételre is biztosítsunk valamennyi összeget, hiszen ilyenkor van mód megbeszélni az eredményeinket a hasonló területen dolgozó külföldi kutatókkal. Nekünk nagyon fontos ez a pályázat, szinte létfontosságú, mert enélkül szétesett volna a kutatócsoportunk, ami már korábban is sikeresen működött. Nagyon örülünk, hogy elnyertük a Magyar Tudományos Akadémia támogatását, mert így össze tudjuk tartani ezt a kis kutatói közösséget.