Az irodalom szolgálatában
Milyen készségek szükségesek ahhoz, hogy ilyen fiatalon ennyi elismerésben részesüljön valaki?
Nekem már a középiskolában is fantasztikus magyartanáraim voltak. Így hamar kiderült, hogy mit jelenthet nekem az irodalom. Az idő ilyenkor nagyon sokat számít: nem kellett keresnem, ahogy sok kortársamnak, hogy merre induljak tovább, illetve éppen hogy úgy tűnt, mintha itt, ezen a pályán volna keresnivalóm. Azóta ebben a keresgélésben telik az idő. Az adottságokról nem tudok nyilatkozni, mert nehezen tudnám magam leválasztani arról, amivel foglalkozom. Akkor viszont talán azt lehetne mondani, hogy azt kívánja ennek a munkának a sikere is, mint bármelyiké: életvitelszerűséget. A családommal is szerencsém van, mert nemcsak elnézőek mindezzel szemben, de támogatóak is.
Az Arenberg-díjat a Coimbra Csoport egyetemi hálózat osztja ki; olyan hallgatók jelentkezhetnek rá, akik frissen végeztek mesterszakon, és korábban Erasmus-ösztöndíjjal cserediákok voltak valamelyik, a csoporthoz tartozó egyetemen. Ön mely egyetem hallgatója volt az Erasmus során, és milyen tapasztalatokkal gazdagodott?
Európaiként járni Európában, bármerre is, nagy élmény. Úgy lehet vég nélkül utazni, hogy közben az ember szüntelen otthon van. Mindig új és mindig ismerős. Én a Leideni Egyetemen töltöttem egy félévet. Ez egy kutatóegyetem, így minden feltétel és körülmény kifogástalan volt a munkához. Nem is beszélve arról a lenyűgöző kulturális anyagról, amellyel Hollandia rendelkezik. Meghatározó időszak volt. Úgy szoktam azokra a hónapokra visszagondolni, mint egy gazdagon fölszerelt, mozgó dolgozószobára. Az is hamar kiderült, hogy az a képzés, amelyet itthon kaptam, nagyon jól működik odakint. Szeretik és becsülik a magyar hallgatókat.
A pályázóknak be kellett nyújtaniuk egy négyoldalas, angol nyelvű írást, melyben bemutatják a szakdolgozatukat, valamint azt, hogy az Erasmus-csereprogram mennyiben járult hozzá annak megírásához. Ön miről írta a szakdolgozatát, valamint miben járult hozzá ehhez az Erasmus-csereprogram?
A szakdolgozatírás idején én már dolgoztam az Esti Kornél kritikai kiadásán. A diplomamunkámnak is ez a novellafüzér lett a témája. A kint hallgatott órák mind filológiai, szövegtudományi, mind narrációelméleti területen sok ajtót nyitottak meg előttem. Új, kreatív szövegkiadási gyakorlatokkal találkozhattam, és rengeteg idegen nyelvű szakirodalomhoz jutottam hozzá.
Mit köszönhet az ELTE-nek?
Számomra nem volt kérdés annak idején, hogy az ELTE-re jöjjek-e. Ezt az egyetlen helyet, egyetlen szakot jelöltem meg a jelentkezési lapon. Úgy vagyok otthon az egyetemen, ahogy alig máshol. Kivételes szellemi légkörben és tudományos erőtérben lehetett a szakomon tanulni, könnyű volt építkezni. Az évfolyamom és a tanáraim is kiválóak voltak, rengeteg ösztönzést és segítséget kaptam. És bizalmat – ennél többet nem igazán kívánhat magának egy fiatal hallgató. Korán ajándékoztak meg – elsősorban Szegedy-Maszák Mihály professzor úr, akit mesteremnek tekintek – komoly, számomra sokszor félelmetes feladatokkal, de a bizonyossággal is, hogy képes vagyok őket elvégezni.
Veres András és Tóth-Czifra Júlia
(forrás: indafoto.hu)
A 2011-es Ünnepi Könyvhét egyik újdonsága volt a Veres Andrással közösen szerkesztett Esti Kornél kritikai kiadás. Pillanatnyilag milyen projektben vesz részt? Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
Hála Istennek, a Kosztolányi-kutatás Dobos István és Szegedy-Maszák professzor urak, valamint Veres András vezetésével komoly ütemben halad előre. A Kalligram gondozásában egymás után jelennek meg az újabb és újabb kötetek. Rengeteg munkát és izgalmas eredményeket tartogat még ez a zseniális életmű. Ebben vállalok, és szeretnék még sokáig részt vállalni.
Egy éve vagyok doktorandusza az Irodalomtudományi Doktori Iskolának, az ezzel járó elfoglaltságok és a Kosztolányi-kutatás kitölti a napokat. Nem is igazán foglalkozom a jövővel, élvezem ezt a munkás, tág jelent.