„Most nagyon jó helyem van az egyetemen”

Már az általános iskolában beleszeretett a kémiába, és a kutatói pálya mellett is korán elkötelezte magát Mátyus Edit, a Molekulaszerkezet és Dinamika Laboratórium tudományos munkatársa, akivel a L’Oréal és az UNESCO ösztöndíjának elnyerése után beszélgettünk.

A L’Oréal-UNESCO Magyar Ösztöndíj a Nőkért és a Tudományért pályázatának ösztöndíját a legkisebb cukormolekula felfedezéséért kapta. Hogyan sikerült ezt az eredményt elérnie és mi ennek a jelentősége?
A L’Oréal-UNESCO a Nőkért és a Tudományért díjra egy részletes szakmai pályázatot kellett benyújtani az eddigi tudományos tevékenységemről, amelynek témája az elméleti és a kísérleti molekulaspektroszkópia, valamint az elméleti kémia volt. Kétségtelen, hogy az eddigi legfontosabb eredmény, amely egy amerikai–német–magyar együttműködésen belül született a transz-hidroximetilén – „a legkisebb cukormolekula” – felfedezése és spektroszkópiai ujjlenyomatának azonosítása volt. A molekulaspektroszkópia az anyag apró építőelemeinek, a molekulák szerkezetének feltérképezésében sikeres tudományág a kémia és a fizika határterületén. Ennek köszönhetően eddig ismeretlen molekulák azonosítására alkalmazható, vagy már ismert vegyületek tulajdonságai is feltérképezhetők vele. Ezek az eredmények, mint egy-egy újabb elem járulnak hozzá a kémia nagy puzzle-jének a kirakásához.

Korábban azt nyilatkozta, már az általános iskolában „beleszeretett” a kémiába, így nem meglepő, hogy ezt az irányt választotta. A kutatói pálya mellett is ilyen korán letette a voksát, vagy ez később dőlt el?
A kutatói pálya mellett hasonlóan korán elhatároztam magam, de arra is emlékszem, hogy a kutatás mellett tanítani is szerettem volna, így most nagyon jó helyem van az egyetemen. A korai elhatározásom óta már több mint tizenöt év telt el. Időközben az általános iskolai és a gimnáziumi tanulmányi versenyeken elért szép eredmények jelezték, hogy az elhatározásom lassan eredménnyé érik. A tudományos élet persze kicsit másképp működik, mint az évről évre ismétlődő tanulmányi versenyek, így sok egyebet is meg kellett tanulnom.

2012 januárja óta a Kémiai Intézet Molekulaszerkezet és Dinamika Laboratórium tudományos munkatársaként színképelemzéssel foglalkozik. Mit jelent ez pontosan?
Császár Attila professzor úr által vezetett laboratóriumban hagyományosan a kutatások egyik fő csapásiránya a színképelemzés vagy molekulaspektroszkópia elméleti vonatkozásainak vizsgálata. Ehhez a csoporthoz csatlakoztam ismét (itt folytattam a doktori kutatásaimat is), elsősorban az ETH Zürich-en két évig kutatott témával, amely az elméleti molekulaspektroszkópia egyik alapparadigmájával, a Born−Oppenheimer-közelítéssel kapcsolatos. A nagyfelbontású spektroszkópiai kísérletek egyre pontosabb eredményeket szolgáltatnak, és még bőven van mit fejleszteni az elmélet területén.

Milyen kutatásokat szeretne még megvalósítani?
Először is, folytatom az eddigi munkámat. Egy kicsit is távolabbra tekintve azt tudom mondani, hogy engem a molekulák érdekelnek. Ez egy kvantumos világ sok, a gyakorlatban jól és könnyen hasznosítható, klasszikus kémiai tulajdonsággal. Erről szeretnék minél többet megtudni.

Mennyire jelent gondot nőként érvényesülni a tudományos életben?
Azt remélem, hogy a későbbiekben sem fog gondot okozni nőként jól és eredményesen dolgozni a tudományos életben.