„Kerek, mint ez a négyszögletű asztal”

A fogyatékosság és a művészet kapcsolatáról beszélgetett Hozleiter Fanny (a Mosolyka-blog szerzője), Somló Tamás zenész és Szalay Kriszta színésznő Perlusz Andrea stratégiai dékánhelyettes moderálásával 2012. december 4-én a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon. A Kitárt Ajtók Ünnepéhez kapcsolódó rendezvényen a fogyatékossággal foglalkozó művészeti alkotásokról, a tehetségkutatókról és a tabukról is szó esett.

„Körülbelül ilyen kerek minden, mint ez a négyszögletű asztal” – kezdte a beszélgetést Szalay Kriszta, aki szerint saját magunk elfogadása a legfontosabb lépés azért, hogy másokat is el tudjunk fogadni. A bemutatkozó körben Hozleiter Fanni elmondta, hogy genetikai izomsorvadás miatt ül kerekesszékben, jelenleg egy gyermekjóléti központban dolgozik. Somló Tamás hangsúlyozta, hogy a fiatalokat olyan tartós erényekkel kell felvértezni, mint az empátia és tolerancia. Szalay Kriszta kisfia egy orvosi műhiba miatt lett beteg, a színésznő családja küzdelmeit és örömeit írta meg „És a nyolcadik napon” című színdarabjában, amelyben egy Down-szindrómás kisfiú, Kiss Botond a főszereplő.

Perlusz Andrea felvetésére – miszerint gyakran elhangzik, hogy a fogyatékossággal élő művészek munkáiban (Frida Kahlo, Henri de Toulouse-Lautrec) plusz tartalom tükröződik – reagálva Hozleiter Fanni elmondta, hogy szerinte nem többletről, hanem más nézőpontról van szó. Fanni szerint a többségi társadalom gyakran az apró dolgokat nem veszi figyelembe, például túl magasan vannak a mozgásszenzorok és a tükrök a mozgássérült vécében, így nehezen elérhetők azok számára, akik igazán használnák azokat. Somló Tamás szerint a zenében való elmélyedést és érzékenységet „majdnem segíthetik a hátrányok.” Ray Charles vak zenészt, illetve azt a látássérült lányt említette példaként, aki a Voice televíziós tehetségkutatóban tűnt fel az elmúlt hetekben. Fanni szerint túl finoman viszonyultak a kérdéshez a műsorban, szerinte nincs szükség arra, hogy valakivel azért ne legyenek kemények, mert látható fogyatékossága van.

Az interaktív beszélgetésen a közönség soraiból is rengeteg kérdés érkezett. Az egyik hozzászóló arról érdeklődött, hogy mit gondolnak a közélet szereplői és az ismert emberek a társadalmi felelősségvállalásról és a fogyatékkal élők helyzetéről. Szalay Kriszta elmesélte, hogy tud olyan politikai szereplőről, akinek Down-szindrómás gyermeke van és mégsem áll ki a nyilvánosság elé. A színésznő szerint a „művészeknek hangoskodnia kell”, de beszélt a Mosolyország Alapítvány Kapcsolda-programjáról is, melynek során fogyatékos gyerekek töltenek el egészséges gyermekekkel néhány órát. Hozleiter Fanny szerint mindenkinek saját környezetében kell tennie valamit, nem szabad másokra várni. Fannyt saját elmondása szerint gyakran nézik „guruló ufónak”, nehezen közelítenek felé, a kapcsolatfelvételt és a párbeszédet tartja a legfontosabbnak, ez szerinte azonban nem függ attól, hogy valaki híres-e vagy sem. A lány saját maga készít „Te döntesz! ” feliratú bögréket, amelyek azt üzenik, hogy mindig van választási lehetőség: kihívásnak éljük-e meg a problémákat, vagy elszomorodunk rajtuk.

„A fájdalom elkerülhetetlen. A szenvedés választás dolga.” – A buddhista közmondásra többször utaltak a beszélgetés résztvevői, akik egyetértettek abban, hogy a négyszöget először mindenki saját magában tegye kerekké.