A vulkánóriás csúcsán
Mari László geográfus, az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszékének egyetemi docense tartott előadást az ELTE Nyugdíjas Klub szervezésében 2013. február 6-án chilei expedíciójáról, amelynek célja az örökfagy kiterjedésének vizsgálata volt.
A 2012. január 23. és február 9. között zajlott expedícióval, melynek tagja a docens mellett Heiling Zsolt terepi mérnök és Nagy Balázs kutató, geográfus volt, a Föld legmagasabb, Chile és Argentína határán emelkedő Ojos del Salado nevű 6983 méter magas vulkánján és tágabb környezetében kezdtek meg műszeres adatgyűjtő vizsgálatsorozatot.
Januárban indultak el Santiagóba, ahol nyári meleg fogadta őket, majd onnan Copiapó felé vették az irányt: a chilei városban beszereztek 14 napra elegendő vizet, élelmet, valamint benzint. Szükség is volt erre, hiszen – mint Mari László mondta – később nem tudták volna ezt megtenni, a hegy lábától ugyanis 250 km-re volt az utolsó falu.
„Különleges fizikai felkészülés nem feltétlenül szükséges egy ilyen expedícióhoz annak, aki rendszeresen jár magasabb vidékekre túrázni. Ami azonban nagyon fontos, az akklimatizálódás” – hangsúlyozta Mari László. Elsőként 3770 méteren igyekeztek a megváltozott környezethez alkalmazkodni, a Maricunga-sósivatag medencéjében, melynek partja a Tres Cruces Nemzeti Park területe volt. „Itt még sivatagi rókával is találkoztunk. Természetesen élelemre vadásztak, hiszen tudják: ahol hegymászó van, ott étel is van.” Első akklimatizációs táboruk is itt volt: „Felmentünk 3800-ra, túráztunk, majd visszamentünk. Ugyanezt megcsináltuk 4900 méteres magasságban is – így szoktattunk magunkat a klímaváltozáshoz” – mondta a docens.
Az első műszereket a Negro Francisco-sóstó mellett helyzeték el, 70 centiméterre szúrták le azokat, ahol elérték az örökfagy-zónát – a túra célja ugyanis ennek vizsgálata volt. Az expedíció alatt több kiépített táborhelyen is megszálltak – például a 4350 méteren fekvő Laguna Verde partján –, ahol konyhasátorok, illetve ranger-konténerek is voltak, felszerelve oxigénpalackokkal, arra az esetre, ha bármi baj történik. „A két hét alatt meg kellett küzdenünk a hideggel, a szárazsággal és a széllel, mely néhol 400 km/órás sebességgel fújt, és akár 2–3 centiméteres kavicsokat is magával vitt” – mesélte a docens. Érdekességként hozzátette, hogy 5400 méteren az embereken kívül csupán 5 élőlénnyel találkoztak: 2 tücsökkel és 3 lepkével.
A végcél a 6893 méter magasan fekvő Ojos del Salado vulkán csúcsa volt, ahol már -20 fokra csökkent a hőmérséklet, és hó borította a tájat. „Nagyon lassan tudtunk haladni: 1–2 lépés után muszáj volt 5 percet pihennünk, hogy oxigénhez juthassunk” – magyarázta Mari László. Végül elérték a csúcsot és ott is kihelyezték a műszereket. Az expedíciót a Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány támogatta, az eredmények pedig 2014. februárban lesznek meg: a műszereket – és így a tárolt adatokat – egy újabb expedíció során hozzák haza.