„Ez nem tipikus, nyolc órában végezhető munka”

Hogyan döntötted el, hogy pályázni fogsz? Miért volt fontos számodra, hogy főállású angyal lehess?
Tavaly év elején jártam először Toldon, L. Ritók Nóra, az Alapítvány vezetője meghívásának eleget téve, akivel a Taní-tani Online kapcsán ismertük egymást. Sokat olvastam róluk, közelebbről is érdekelt, amit csinálnak. L. Ritók Nóra, kérdezte, hogy lenne-e kedvem pályázni. Átbeszéltük, hogy melyek azok a dolgok, amelyeket eddig is meg szerettünk volna már valósítani, de nem volt rá idő, lehetőség, keret. És akkor összeállt egy program, amelyről azt gondoltuk, hogy érdemes pályázni vele.

Az alapítvány elsődleges célja az alapfokú művészeti oktatás, a tehetséggondozás, a szociálisan hátrányos helyzetű és roma tanulók fejlesztése. Te hogyan tudsz ebben segíteni? Mi a feladatod angyalként?
Annak idején, amikor először Toldra látogattam még nem fogalmazódott meg bennem, hogy tudnék bármi olyat is, ami ott hasznos. De az ottlét meg a beszélgetések, a helyiekkel való találkozás mégis elindított valamit. Először csak egy nyári tábor megszervezése volt a cél – amelyből aztán hármat is rendeztünk az adott évben. Kialakult egy csapat, akik nem akarták abbahagyni, így már csak ki kellett találni, hogy miként lehet folytatni. Másfél évig minden hosszú hétvégénket, tanítási szünetünket ott töltöttük. Igyekeztünk minél többet menni, mert azt láttuk, hogy van értelme a foglalkozásainknak, tudunk valami olyat nyújtani, amit az Alapítvány eddig nem fedett le. És persze láttuk a korlátainkat is: hogyan lehetne jobban csinálni, szervezettebben, folyamatosabban – ebben segít most a Főállású Angyal projekt. A programunk címe Önkéntesek a minőségi integrációért, melynek során elsődlegesen szervezői feladatokat látok el. Az önkéntes munkának akkor van értelme, ha mind az önkéntesek, mind a szervezet számára hasznos a tevékenység, és valódi segítséget tud nyújtani. Ha évente több tucat önkéntes látogat el, és minden héten gyöngyöt fűznek a gyerekekkel úgy, hogy közben fogalmuk sincs, hogy az előző csapat mit csinált, annak nincs sok értelme.

A program megvalósítása egyetemista önkéntesek bevonásával és korszerű online kommunikációs eszközök használatával járul hozzá a mélyszegénységben élő gyerekek iskolán kívüli tanulásához és fejlesztő foglalkozásaihoz. Hogyan zajlik egy-egy foglalkozás?
Két fontos eleme van a programnak. Egyrészt a gyerekek fejlesztését elősegítő foglalkozásokat tartunk: drámajátékokat, élménypedagógiai és kézműves foglalkozásokat, sportjátékokat, valamint társasjátékozunk velük. Én leginkább utóbbival foglalkozom, azt látom, hogy hihetetlen lehetőségek vannak benne. Egy-egy program során ott nyüzsög 15–20 gyerek, akad 2–3, de 15–16 éves is, szóval nem egyszerű mindenkit lekötni, sok önkéntesre van szükség. Tanulunk is velük, ami már sokkal személyesebb dolog: egy-két gyerekkel foglalkozunk csak egyszerre. Nagyon fontos, hogy az önkéntesek sok területet lefedjenek, mert van, hogy a német nyelvben kell segíteni, van, aki középiskolás fizikát vagy kémiát tanul, de gyógypedagógiai feladatok is akadnak. Mindenhez nem érthetünk egyszerre, ezért fontos, hogy heterogén legyen a csapat. Azt gondolom, hogy ez a leendő tanároknak, pedagógusoknak, gyógypedagógusoknak is óriási tapasztalat, de ennél sokkal hangsúlyosabb, hogy a gyerekeknek szükségük van a fejlesztésre.
A program másik meghatározó eleme az online tanulás. Ennek az az oka, hogy Told messze van, és bár most van egy lelkes önkéntes csapat, akik közül sokan folyamatosan, heti szinten tudnak menni, ezt nem gondoljuk hosszú távon fenntarthatónak. Ezért szeretnénk kidolgozni és kialakítani egy online keretet, amely akkor is működik, ha nem lehetünk ott a gyerekekkel. Ez persze nem jelenti azt, hogy megszüntetnénk a személyes kapcsolatot, nem hisszük, hogy működne a nélkül, a munkát ugyanakkor optimalizálni kell. Ennek az útnak egyelőre még nagyon az elején vagyunk.

Mennyi idődet foglalja le a programban való részvétel?
A hét második felét töltöm Toldon, de Budapesten is sok a dolog. A gyerekekkel való foglalkozásokon túl az Alapítvány egyéb tevékenységeit is igyekszünk támogatni – ilyen például a Szuno. És persze sok a projekt, sok a pályázat és a tervező munka is a fővárosban zajlik. Ez tehát nem egy tipikus, nyolc órában végezhető munka.

A „főállású angyalságot” szeptemberben kezdted. Milyenek az első tapasztalataid?
Nehéz volt megszokni, hogy a nyári időszakhoz képest nem nyüzsögnek körülöttem a gyerekek, mert iskolában vannak, de belerázódtunk ebbe az újfajta munkába. A közösség nagyon örül, hogy folyamatosan ott vagyunk, olyan gyerekek is jönnek, akiket eddig nem értünk el, nem vettek részt a foglalkozásokon. Vannak már apróbb sikerek is, egy-két pozitív visszajelzés már érkezett az iskolából egy-egy jó felelet, rendben lévő dolgozat miatt. Ez nagyon fontos, mert hiába gondoljuk azt, hogy ennek vagy annak a kompetenciának a fejlesztése elsődlegesebb, mint másnapra 20 német szót vagy néhány képletet megtanulni – és igazunk is van – a szelekció mégis az iskolában zajlik. A gyerekeknek muszáj jól szerepelniük, muszáj bennmaradniuk a rendszerben.

Mi az, amit egy év alatt el szeretnél érni, meg szeretnél valósítani a programmal?
Örülnék, ha le tudnám írni az akkor már két és fél éve tartó munkánkat, és ez valamiféle adaptálható program lenne más, hasonló problémákkal küzdő szervezetek számára. És persze szeretnénk látni a gyerekeken, hogy van értelme annak, amit csinálunk, tényleg segítségként élik meg, jobban teljesítenek, és hogy ezt értékelik az iskolában is.

A PPK doktoranduszhallgatójaként milyen kutatásban veszel részt?
Iskolán kívüli neveléssel, játékpedagógiával foglalkozva talán furcsa, hogy a kutatói munkám a felsőoktatás területén zajlik. De hogy kicsit szűkítsem és érthetőbbé tegyem: a témám felsőoktatás-pedagógiai, azon belül is a tanulásszervezési és értékelési eljárások vizsgálata. Szerencsére több olyan kutatásban is részt tudok venni, melyek abban támogatnak, hogy minél jobban megértsem ezt a területet.

Milyen hosszabb távú terveid vannak?
Egyelőre viszem párhuzamosan a dolgokat, mert nagyon szeretek tanítani az egyetemen, ez az irány is nagyon érdekel, nem szeretném feladni. Ugyanakkor az alapítványi munkához is kötődöm. Majd kialakul, de tényleg nem érzem, hogy a kettő kizárná egymást. És persze a doktori befejezése is elég sürgető és fontos feladat.