Nyelvtani teszttel az agyvérzés megelőzéséért

2013.10.14.
Nyelvtani teszttel az agyvérzés megelőzéséért
Nemzetközi szinten is egyedülálló vizsgálatot végez Németh Dezső, a Pszichológiai Intézet Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék egyetemi docensének kutatócsoportja. A tudóssal a The Wall Street Journal által is közölt vizsgálat eredményeiről beszélgettünk.

Az ön által végzett kutatás során a nyaki verőérszűkületet beszédgyakorlatok segítségével szűrik, egy átfogó felméréssel a műtétre szoruló betegek beavatkozás előtti és utáni állapotát mérik fel. Mesélne bővebben a kutatásról?
Mint tudjuk, a nyaki verőér látja el tápanyaggal és oxigénnel az agyat, karotiszszűkület esetén – mely betegség elsősorban az idősebb korosztályt érinti– pedig éppen ezen funkciók vannak akadályozva, ami az agyműködést is rontja. Ez hosszútávon komoly gondokat okozhat, akár agyvérzéshez is vezethet. A mi technikánknak köszönhetően már korán észlelni lehet a problémát, annak ellenére, hogy a páciens még nem érzékel erre utaló jeleket, tüneteket. Az általunk alkalmazott egyszerű nyelvi teszttel ugyanis hamar ki lehet mutatni, ha az agyműködés nem megfelelő. Ennek a korai diagnosztikai módszernek köszönhetően akár az agyvérzést is meg tudjuk előzni, azáltal, hogy időben tudjuk a beteget neurológushoz küldeni.

Milyen feladatokat tartalmaz a teszt?
Nagyon egyszerű ragozási feladatokat. A személyeknek szavakat mondunk, amelyeket ragozniuk kell: tárgyesetbe, illetve többes szám tárgyesetbe helyezniük. A ragozás nem is olyan egyszerű az agy számára, mint azt gondolnánk, ezért ha valaki elrontja, hamar kiderül, hogy baj van. Megfigyeléseink szerint a leggyakrabban a rendhagyó alakok ragozásánál tévesztenek a karotiszszűkületes betegek.

Hogyan jöttek rá az összefüggésre?
A Szegedi Tudományegyetem Vécsei László által vezetett Neurológiai Klinikájával közösen karotiszszűkületes betegeket vizsgáltunk neuropszichológiai tesztekkel, nyaki verőér műtét előtt és után. Ennek a projektnek egy része tartalmazta a nyelvi és az emlékezeti teszteket is. A vizsgálatban rengeteg karotiszbeteg vett részt, a nyelvi tesztekkel pedig leginkább eddig tünetmentes pácienseket vizsgáltunk, akik még nem estek át agyvérzésen. Annak ellenére, hogy aszimptotikusok, tehát neurógiailag tünetmentesek voltak, a ragozással mégis gondjuk adódott. A karotiszszűkület az emberek többségét érinti 60 éves kor felett, melynek kialakulásához az elhízás, a helytelen táplálkozás is hozzájárul. Az általunk vizsgált betegek is ebbe, az 50–60 éves korcsoportba tartoznak.

Mennyire egyedülálló ez a kutatás?
Karotiszszűkületes betegeken még senki nem végzett ilyen jellegű vizsgálatot korábban. Teljesen újszerű az ötlet, hogy ezt a típusú nyelvi ragozásos tesztet alkalmazzuk a betegeken. A neuropszichológusok által végzett eljárásnak, és magának a kutatásnak az üzenete, hogy fokozottabban figyeljünk oda idősebb családtagjainkra. Ha korábbi állapotukhoz képest elkezdik furcsábban szerkeszteni a mondataikat, vagy ragozási hibákat ejtenek, mindenképp szakemberhez kell fordulnunk, meg kell vizsgáltatnunk a hozzátartozó agyműködését és a karotisz állapotát – akár egy ilyen nyelvi teszt segítségével. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a tesztünk nem diagnosztikus értékű. Ha a tesztünkön eltéréseket látunk, akkor a személyt szakorvoshoz, neurológushoz irányítjuk. Büszkék vagyunk rá, hogy kutatásunk és annak eredményeit a nyelv és az agy kapcsolatával foglalkozó egy komoly tudományos kiadvány közölte, emellett – nagy meglepetésünkre még a The Wall Street Journal is írt róla. Utóbbi nagyot dobott a kutatás szélesebb ismertségén. Ilyen nem fordul elő gyakran.

Milyen tervei vannak a jövőt illetően?
Nemrég indítottam egy új kutatást az ELTE-n, amelyben 15 hallgatóval dolgozom együtt. A témakör picit más, bár bizonyos szinten kapcsolódik a karotiszos betegeken végzett kutatáshoz. Pontosan azt vizsgáljuk, hogy egy speciális tanulási forma, az implicit tanulás hogyan függ össze személyiségjegyekkel – mint a kockázatkereső viselkedés – és emlékezeti rendszerekkel. A vizsgálatot nagy elemszámú, 200 fős mintán, egyetemista korú, 18–25 éves fiatalokon végezzük. Emellett olyan projektünk is fut, melynek során emlékezeti funkciókat vizsgálunk az Országos Egészségtudományi Intézetben. Egy harmadik projekt során pedig szorongó, depressziós betegek emlékezeti funkciót, illetve az autizmust is kutatjuk. Szerencsésnek tartom a kutatócsoportomat, már csak a tekintetben is, hogy nemrég nyertünk egy OTKA-pályázaton, ugyanakkor nagyon szeretnék a jövőben modernebb eszközparkkal dolgozni az ELTE-n: szemmozgás regisztrálót, vagy alváskutatáshoz szükséges eszközöket beszerezni.