„A meg nem értett dolgok milliói”

Mi az inspiráció? Honnan jön? Mi kell ahhoz, hogy valaki inspirált emberré váljon? – ehhez hasonló kérdésekre keresett választ Kornis Mihály előadása, amelyet az Inspiráció Műhely szervezett 2013. október 14-én. A rendezvényen kiderült: egy fehér fal és a sebezhetőség is teremthet ihletet.

Az előadás kezdetén a résztvevők egy videobejátszást nézhettek meg, amelyben az utcán elcsípett egyetemisták fejtegették gondolataikat az inspiráció mibenlétéről és az inspirálódás módjáról. Kornis Mihály leszögezte: mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy inspirált, ihletett emberek legyünk. Ehhez olyan gyakorlatokat is kínált, melyek segítségével – hosszú évek alatt és kemény munkával – fejleszthetjük világ iránti nyitottságunkat: például időnként próbáljunk meg a fehér falat bámulva kitartóan a semmire gondolni, vagy éppen tűnődjünk el azon, hogy adott tárgyaink ismert funkcióikon kívül mire használhatók. A gondolatgyakorlatok lényege, hogy nyitottan, kíváncsian tekintsünk környezetünkre: ez a rácsodálkozás, a meg nem értett dolgok millióinak észrevétele vezethet el odáig, hogy ihletett állapotba kerüljünk.

Az inspiráció latin eredetű szó, amelynek jelentése belehelés, becsepegtetés. Sokan úgy tartják, bizonyos külső tényezők, helyek, szituációk, tárgyak segíthetnek abban, hogy inspirációt nyerjünk. Önmagában azonban nem hat ránk ösztönzően sem egy illat, sem egy látvány, de még Schiller koponyája sem: alkalmassá kell válnunk arra, hogy valami eszünkbe jusson, hogy projektált belső tartalmainkat a világ által sugallt inspirációként éljük meg. Kornis Mihály arra is felhívta a figyelmet, hogy az inspiráltság önmagában nem érték, hiszen a gonosz elme is lehet inspirált.

A művészi inspiráció kulcsa a nyitottság, az inspirációra „rá kell érni”, de fontos az is, hogy kitartóan, lankadatlanul próbálkozzunk, ha célt akarunk érni. Fiatalon természetes, ha az ember keresi a szerepét a világban, igyekszik megfejteni, mi a tehetsége természete és iránya. Időnként nehéz elfogadni, hogy valami másban vagyunk tehetségesek, mint amiben szerettünk volna, ennek belátásához nagy alázatra van szükség – fejtette ki az író.

Kornis kiemelte, az alkotáshoz először saját magunkat kell megismernünk. Az inspirációt elősegíti a belülről vezéreltség, az autonómia: azért csinálni valamit, mert ez a vágyunk, és ezt fel tudjuk vállalni lelkiismeret-furdalás nélkül. Sebezhetőnek is kell maradni: vállalni, hogy valami újra és újra fájjon, érzékenyen reagálni olyasmire is, ami másokat nem érint meg. Az író elmondta: minden napszaknak más ihlete és hangulata van, így ha az alkotásunkkal nem vagyunk elégedettek, akkor nyugodtan pihentessük az ötletet és térjünk vissza rá később.

Az est egyik legfontosabb tanácsa szerint saját magunkat is tisztelnünk kell, hiszen ha sikert érünk el, abból minden a miénk: a kétségbeesés, az erőfeszítés, a dicsőség – egyedül a tehetség nem. A tehetség ajándék, ezért ennek tudatában, alázattal, reménnyel és hittel közelítsünk az alkotás felé.