Újra bizalmat szavazott az ELTE Szenátusa Mezey Barnának
Mezey a szavazás előtti beszédében arról beszélt, milyennek szeretné látni három év múlva az ELTE-t: még mindig a magyar felsőoktatási rangsorok éllovasának és a nemzetközi térben a legjobb eredményeket elérő magyar intézménynek. Mint felhívta rá a figyelmet, ehhez ellensúlyozni kell az uniós források egyenlőtlen, a központi régió intézményeit sújtó elosztását. A legfontosabb célként a nemzetközi felsőoktatási térben való erőteljes megjelenést emelte ki, és megemlítette az intézmény felelősségét a Kárpát-medencei tudományos kapcsolatok ápolásában is. A nemzetközi képzések szempontjából domináns a természettudományos és informatikai képzésterület, ám Mezey Barna hangsúlyozta emellett az ELTE erős pedagógusképzési tradícióit is, az Egyetemen felhalmozott bölcsészet- és társadalomtudományi tudást pedig valódi nemzeti értéknek nevezte, amelyet nem szabad elherdálni.
Mezey rektori pályázatának címét a program bevezetőjében a következőképpen magyarázza: „Az értékőrzés az Eötvös Loránd Tudományegyetem jellegzetes funkciója úgy hagyományainál, mint jelenlegi portfóliójánál fogva. Ám a mai szabályozási (...) és főleg finanszírozási környezet elsőrangú feladattá emelte egyfelől az egyetemi értékek védelmét, másfelől az egyetem által őrözött nemzeti kincsek oltalmazását. Az útkeresés ezúttal külső hatásra vált meghatározó feladattá, amikor egyfelől kormányzati megújulási elvárásnak igyekszik eleget tenni az egyetem, másfelől (...) egymásnak ellentmondó direktívák között kell meglelni az utat itthon és pozicionálni az egyetemet a világban.”
Mezey Barna jogtörténész, a magyar alkotmány- és jogtörténet tudósa, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. 2010. augusztus 1-je óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora, 2012. július 1-je óta a Magyar Rektori Konferencia elnöke. 1953-ban született Debrecenben, 1971-ben a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett, 1977-ben végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, majd posztgraduális képzésben szociológiát tanult. Szakmai pályafutását a Magyar Tudományos Akadémián kezdte, 1983 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója. 1993 óta vezeti az Állam- és Jogtudományi Kar Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékét, 2000 és 2008 között a jogi kar dékánja volt. A győri jogászképzés újraindításának tevékeny szerepvállalója.
A professzor kutatási területe a magyar és európai büntetés-végrehajtási jog története, a börtönügy, a rendvédelem és a rendőrségek története, illetve a magyar és európai parlamentarizmus története. Kandidátusi disszertációja A magyar polgári börtönügy kialakulása (1991), akadémiai doktori értekezése A munkáltatás a büntetés-végrehajtás történetében. A fenyítőházi modelltől a rabdolgoztató házakig (2009) címet viseli. Kutatásait többek között az Universität Wien, az Universität Kiel, az Universität Bonn, az Universität Heidelberg és az Universität Basel intézményekben folytatta. A jogászképzés tartalmi megújításában és értékes hagyományainak megőrzésében végzett tevékenységéért, oktatói, kutatói és vezetői munkásságáért 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést vehette át, hallgatói pedig számos alkalommal választották az év kiváló oktatójának. Számos hazai, tudományos szerkesztői munkája mellett 2005 óta az European Lawyer Journal, 2009 óta Journal of European History of Law tanácsadó testületének tagja.